Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 9-10. szám - Dr. Czirbusz Endre: A földrajzi gondolkodásra való nevelés

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

lődni, ha bepillanthatnak a nyelvhelyességi törvények és parancsok készítésének műhelytitkaiba.

Készíttessen végül a tanügyi hatóság tanügyi szakemberek bevonásával egy Nyelvhelyességi kézikönyvet, s rendelje el annak iskolai segédkönyvül való használatát. Ez a kézikönyv két részből állana. Az első rész a magyarban használt idegen szavak gyűjteménye volna a jó magyaros kifejezések feltüntetésével. Tolnai Vilmos kitűnő Magyarító szótára lehetne az alapja ennek a szójegyzéknek. A második főrész viszont idegen szólásgyüjteményt foglalna magában. Elöl állana az idegennyelvi kifejezés, s rögtön utána következnék a helyes magyar szólásmód. A közbeeső fokot, a magyarban használt idegen- szerű kifejezést nem vennék fel ebbe a jegyzékbe, nehogy a példa «rejével megragadjon azok lelkében, akik éppen csak innen ismernék meg. A kifejezéseknek idegen nyelven való feltüntetését azonban feltétlenül kívánatosnak tartjuk, mert így a magyar nyelvérzék nem vallja kárát a dolognak, az idegen nyelvek tanítása pedig csak nyerne vele. Amennyit tehát a magyar nyelvtisztító mozgalom elvenne más téren az iskolai idegen nyelvektől, ugyanannyit vagy még többet busásan vissza is térítene ilyenformán.

Hatvan. Papp István.

Az 1926. évi középiskolai törvény végrehajtási Utasítása az ú. n. földrajzi gondolkodásra való nevelést tűzi ki célul a földrajzi oktatásban. E tekintetben valóban helyes utat jelölt meg, mert közönségünk körében a földrajz tanítása eddig olyannak tűnt fel, mintha a földrajz nem volna egyéb, mint tulajdonnevek halmazának minél alaposabb ismerete. Sőt a társadalom nagyrészt még ma is így gondolkozik. Gyakran találkozhatunk igen müveit emberekkel, akik azt hiszik, hogy a földrajztudás egy csomó adatismeretnél semmi egyéb.

Az, hogy a földrajzi ismeretanyagnak élni kell a lélekben, s hogy földrajzi tudásunk bizonyos logikai alapelvek alapján magából a Föld viszonyaiból és az azt ábrázoló térképből levont ismeretanyag logikus csoportosítása, csak az 1926. évi középiskolai reform által kezd átmenni a művelt magyar közönség öntudatába. E tekintetben tudomásunk szerint a legújabban készülő középiskolai reform sem tűzött ki újat számunkra, hiszen a földrajztanítás kiterjesztése terén közmegelégedésre már 1926-ban nagyon sok újítás történt.

Nézzünk bele ennek a fontos kérdésnek különösen bennünket érintő pedagógiai részébe : vájjon mikép nevelhető lehető legnagyobb fokra a földrajzi gondolkodás már a középiskolában?

Minden tanításunk csakis akkor lehet eredményes, ha a logikai alapelveket (rendszerezés, analízis, szintézis) alkalmazzuk benne, bár a pedagógus eljárásában legtöbbször talán nem is gondol ezekre.

A földraizi gondolkodásra való nevelés.