Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 9-10. szám - Papp István: A nyelvtisztító mozgalom és az iskola
374 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE szerint nem volna visszásabb, fonákabb dolog annál, mintha egy szűkkeblű, törvényszerűen becikkelyezett nyelvhelyességi felfogást akarnának rákényszeríteni a tanítótestületekre, az iskolára. Egyrészt ilyen határozott, egyértelmű utasítást a szerepet játszó szempontok sokfélesége miatt nem is lehetne összeállítani, másrészt nem lehetne észszerűen a törvény kötelező erejével általános használatra elrendelni, tekintve az egyéni és a vidékenként változó nyelvérzékek sokféleségét. Nincs más út szerintünk az egységesség és egyöntetűség elérésére, mint az, hogy az egyes iskolák tanítószemélyzete állapodjék meg egy-egy közös, az iskola és a vidék igényeihez szabott nyelvtisztító munkatervben. Ezt pedig úgy képzeljük el, hogy minden, egyes iskola tanári kara időközönként tisztán a magyarosság kérdéseinek szentelt értekezleteken megbeszélné azokat az idegenszerűségeket, amelyek az egyes tanárok iskolai gyakorlatában előadódnak, s minden esetben kötelező erejű döntést hozna, amely egy, csak az eredményeket megrögzítő jegyzőkönyvbe kerülne. Célszerű volna, persze, egy-egy előadót is állítani ezekre a megbeszélésekre, aki magasabb elvi szempontból tárgyalná a nyelvhelyességi kérdések egy kiragadott csomóját vagy bemutatná az országos nyelvhelyességi mozgalom legújabb eredményeit s időszerű kérdéseit. Az előadás meg az egyéni tapasztalatok közreadása nyomán támadt vita roppant termékenyítő és ösztönző hatással volna a testületek nyelvtisztító buzgalmára, s az így hozott megállapodások gyakorlati érvényesítését a testület minden tagja lelkiismeretbe vágó kötelességnek érezné. 3. Hátra van, hogy a tudatos nyelvtisztaságra nevelés kérdéséről is szóljunk egy pár szót. Nem szabad megelégednünk az iskolában azzal, hogy felmutatjuk a jó magyarság példáit s óvunk a nyelvfertőző alkalmaktól. Mindez a tanulónak csak öntudatlanul utánzó, illetőleg engedelmeskedő készségéhez fordul, a nélkül, hogy annak tudatos tevékenységét is bevonná a munkába. Rá kell nevelni az ifjúságot az iskolában arra, hogy tudatosan és rendszeresen is foglalkozzék nyelvtisztasági kérdésekkel s olyan területeket kell megmunkáltatni vele, amelyeken az iskolából kikerülve, mindig élvezettel és okulással munkálkodhatik tovább. A középiskola negyedik osztályában próbálkoztam egy évfolyammal abban az irányban, hogy rendszeresen kij egyeztettem a növendékekkel az Arany-féle Toldi-ban található tősgyökeres magyar szólásokat. Minden egyes szólást külön megbeszéltünk, s ösztönöztem a fiúkat arra, hogy necsak emlékezetükbe igyekezzenek bevésni azokat, hanem használják is, valahányszor alkalom kínálkozik rá. Egyeseknek sikerült is a gyakorlatba átvinni ezeket a szólásokat -— dolgozataik tanúsága szerint. De — persze — még nagyobb lett volna az eredmény, ha a tanterv és a többi felsőbb rendelkezések külön beillesztenék az effajta foglalkozást az iskolai munkába. Mert, ami eredményt itt sikerült elérnem, az is veszendőbe ment -— sajnos — a következő években, amikor a sok minden másfajta előírt anyag egyáltalában nem engedte többé szóhoz jutni a mi szépen induló
