Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 9-10. szám - Mohr Győző: Tájköltészet az iskolában

364

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

2. Tétessék kötelezővé minden ev. középiskolára az igazgató személyes felügyelete és felelőssége mellett, hogy az intézet ev. vallásé növendékei minden vasárnap az ifjúsági istentiszteleten s a közös úrvacsora vételnél a teljes tanári karral az élén jelenjék meg. Ezek elmulasztgatása a tanár számára is fegyelmi vétséget képezzen.

Rövid magyarázatul csak annyit, hogy a jelenlegi gyakorlat e tekintetben igen elszomorító, s a tanár ilynemű mulasztgatásainak a hatása az ifjúságra igen destruáló. Ha ily példákat lát a gyermek maga előtt, ő is alig várja azt a kort, mikor már neki sem kell templomba járni. Másrészt az állandó, bár köteles, templomlátogatás az egyháza iránt lelkileg közönyös, sőt ellenséges tanárt is (ilyen is akad) — a Szentlélek kitartó működése folytán — lassanként megfogja, s bizonyosan igen sok esetben egyházát, vallását szerető, sőt buzgó vallásos lélek is lesz belőle, s pár év múltán már hiányozni fog egy meg- okoltan elmulasztott vasárnapi istentisztelet neki is. (Egy buzgó igazgató tudomásom szerint ezt az intézetébe már magától be is vezette.)

3. Minden ev. középiskolai internátus helyeztessék lehetőleg papi vezetés alá, de ha vezetője nem is az, köteleztessék megfelelő felügyelet mellett, hogy a vezetése alatt álló ifjúság számára esténként könyörgést (áhítatot) tartson, s azoknak evangéliumi szellemben való neveléséről minden rendelkezésére álló módon gondoskodjék. (Itt is nagy hiányosságok vannak.)

4. Miután minden ev. középiskolai vallástanár a megfelelő képesítés elsajátítására köteleztelett, történjék gondoskodás a vallástanár nemcsak hitoktató, hanem egész vallásos nevelő munkájának az évenkénti szakszerű megvizsgálásáról és felügyeletéről — mégpedig kerületenként — oly szakszerű hozzáértéssel és komolysággal, mely a vallásos nevelésünket is állandóan a megfelelő szellemi színvonalon tudná tartani. (Nem pedig barokkstílű fogadások, látogatások, lakomák — s reális eredmény = 0.)

5. Köteleztessék minden iskolafenntartó egyház, hogy magát az összefoglaló vallásvizsgálatokon hivatalosan képviseltesse. Jöjjenek oda presbitereink, s aktív részvételükkel (imádság, épek) bizonyságtevésük az ifjúság leikébe mély nyomokat fog hagyni.

6. Lehetőleg a már meglévő ev. középiskolai egyesületek (MEKDSz, SDG, KIÉ) bevonásával, szerveztessék egy nagy s közös egyesületbe az egész hazai ev. középiskolás ifjúság, s ennek vezetősége rendezzen nyári s téli konferenciákat, s dolgozzon ki helyi programútokat stb. Ennek lehetne folytatólagosan hivatalos lapja az Ifjú Í5vek, mit minden tag, a tagdíj ellenéhen kapna.

Mi pedig valamennyien imádságunkkal s vállvetett munkával egyengessük azt az utat, amelyen egy a Krisztusban valójában megújhodott, egyházszerető s építő magyar evangéliumi közép- osztály halad a csak így remélhető boldog jövő felé, magával ragadván a racionalizmus vizenyős tömlőjén táplált szülők generációját is, bizonyságtevő munkásokul, az Úr szőlőjébe — életének kit a kilencedik, kit tán már a tizenkettedik órájában.

Nyíregyháza. Rezessy Zoltán.

Tájköltészet az iskolában.

Folytatom.

Az V. évfolyam 4. számában (1931 április havában) kezdtem bele. Nagyot kiáltottam, de visszhangot nem hallottam.

Azt sem vettem észre, hogy az iskolai kézikönyvek, olvasókönyvek, irodalomtörténetek, tartalmukban tújszólásos költői tér-