Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 9-10. szám - Rezessy Zoltán: Hitoktatás és vallásos nevelés

302

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

választjuk. Itt természetesen a vallástanár bizonyságtevő papi és világi segéderőkre van utalva, csak a vezetést kell föltétlenül a kezében tartania ;

c) szép s példaadó szokást tapasztaltam meg jelenlegi állomáshelyemen, hogy t. i. az intézet igazgatója, a tanári kar s a növendékek közül egy társai nevében a templomban az úrvacsoravétele előtt nyilvános bűnvallást tesz.

V. A gyermekpasztorális egyik leglényegesebb s eredményben leggazdagabb része a tanár vallásos nevelő munkájának. A gyermeknek állandóan tudnia kell azt, hogy a vallástanára ismeri őt s körülményeit is, s hogy pl. nem szekundázhat be számtanból, vagy nem leheteti beteg egy napig sem a nélkül, hogy a vallástanára arról ne tudna. A gyermeknek állandóan éreznie kell, hogy törődnek vele — a vallásórán kívül is. Ez különösképpen a következőkép valósítható meg :

a) a gyermek s szüleinek otthonában való meglátogatása. Itt ismerhetjük meg a gyermek igazi viselkedésmodorát, javítandó hibáit, családi, anyagi körülményeit, esetleges testi-lelki hibáját, betegségét, mert csak ezek ismeretében védheti jogosan a vallástanár a tanári konferenciákon a keresztyéni szeretet jegyében a gyermek érdekeit;

b) a tanulóval való meghitt, személyes beszélgetés a már említett alkalmakon kívül kiránduláson, sétán, jégpályán stb., mert véleményem szerint a jó vallástanár szórakozó, játszó s sport alkalmaira is elkíséri a diákját, s aktív példájávcd ott is fenntartja vele lelki közösségét. Ila akár farizeusi gőgből, akár álkeresztyén aszketikus meggyőződésből nem teszi, olyan lesz, mint a gyáva katona, aki csak a biztos helyről dirigál, de a veszélyes frontra nem mer kimenni. Az ilyen hallhatja majd a növendékeitől : „Könnyű neki beszélni“ stb. — És ami a különös, igazuk is van ;

c) osztálylátogatások (hospitálások) ;

d) állandó kapcsolat a vallástanár s szaktanár kollégái közt növendékei tanulmányi viszonyait s a magaviseletét illetőleg ;

e) a tanári konferenciákon növendékeinek szerető védelme, ha pl. a bukás veszélye a gyermeken kívülálló (betegség, nyomor) körülmények miatt áll fenn, de egyébként a gyermek törekvő s van remény, hogy a bajon segíteni lehet.

VI. Az újabb vallásos ifjúsági mozgalmak, konferenciák mellett sem mehetünk el szótlanul. Főként ne ítélgessük szeretetlenül, & farizeusi gőggel ne idegenítsük el ezeket sem magunktól, sem az egyházunktól. Kapcsoljuk be ezeket is vallásos nevelő munkánkba, vegyünk részt konferenciáikon növendékeinkkel, hívjuk magunkhoz bizonyságtevő előadóikat, így egyrészt mi is sok őszinte mély bizonyságtevő erőt és értéket nyerünk, másrészt szeretettel faraghatjuk le azt a néhány téves szektárius jellegű túlzásaikat, mik a hivatalos egyház exclusivitása következtében eddigelé magátólértődőleg fejlődtek ki náluk.

VII. Vallástanárképzésünkről is kell néhány szót mondanunk. Hányán javították volna s javítanák is ki régi száraz,