Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 9-10. szám - Rezessy Zoltán: Hitoktatás és vallásos nevelés
358 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE lyan az egészet, „ha még ez sem...“ Kétségtelenül nagy és nehéz lelki vívódások elé állítja ez a vallástanárt s az is kétségtelen, hogy ennek a nyolcéves tananyag minden részletében való megvalósítása inkább egy egész életre szóló, de szüntelen feladatot, mintsem egy perfectív adottságot jelent számára, de mindenekíelett nélkülözhetetlen, s ennek híjával minden racionális erőlködése ellenére még árnyékába sem férkőzik a vallásos nevelés igazi céljának, s egykor felel a sok-sok elmulasztott alkalomért. S ez még az emberi gyarlóság beszámításával hiányos részleteiben is végrehajtva, csodálatos eredményekkel jár. A vallásos nevelés célja szempontjából összemérhetetlenül értékesebb eredményt nyerek, hogyha pl. a hittan tanításánál Jézus váltsághalála, vagy a Szent Lélek tárgyalásánál közvetlen szavakkal elmondhatom nekik, hogy mit jelentett s mit jelent számomra a megfeszített Krisztus, mily boldogság és erőforrás az nekem, a bűnnel küszködő embernek, hogy a Szent Lélek mily ésszel megfoghatatlan, de való munkálkodását tapasztaltam már a magam lelkében is, mintha csak észszerűen bevágatom eleitől végig a hittani compendiumot, mert az előbbi esetben megnyílik a gyermek lelke, őszinte lesz, komolyan érdeklődni, kutatni kezd, már keresi a Krisztust, a Szent Lélek már tanyát ütött lelkében, megindult az igazi, őszinte autonóm evangéliumi valláserkölcsi jellem fejlődés, egyiknél előbb, — másiknál később (nagyon kevés az, amelyiknél az ily eljárásnál soha), haladunk az igazi cél felé, míg az utóbbi esetben az élmény hiányával embertelen erőltetéssel beszajkózott com- pendiumanyagot rövidesen elfelejti, a nélkül, hogy ezen a kerek világon a lényeget tekintve, bármi hasznát venné. Természetesen az ily eljárás mellett a vallástani óra messze kiemelkedik a többi tanóra közül, bizonyos ünnepélyességet nyer, de ez nem baj, sőt kétségtelen, hogy egy igen jól végigvezetett vallásóra nagyobb hasonlatosságot mutat egy istentisztelettel, mint (pláne egy régi módszerű) ú. n. világi tanórával, azonban nem a tananyag elhanyagolása, hanem a vallástanár bizonyságtevő lelkülete következtében — s ez a legfontosabb. Ennyit az óra szellemi keretéről. Alább nyújtok egy a fent- vázolt célt s modern pedagógiai vívmányokat szem előtt tartó vallástani óraterv-sémát : 1. Bevezető imádkozás. A bevezető imádságot a vallástanár maga készíti. Alaptartalma segélytkérő fohászkodás a Szentháromság Istenhez, tehát hármas tagoltságú a bevezetésen és befejezésen kívül.1 Ezt a tanév első óráján a tanulóknak már lediktálta, megmagyarázta, hogy tudják, minden mondattal mit imádkoznak, velük együtt megtanulta, s most az óra elején már közösen, mindnyájan hangosan a tanár vezetésével elimádkozzák — tehát nem egy növendék, mialatt a többi a leckét bújja, s nem is csak a növendékek — a tanár részéről ez a közös hangos imádkozás szintén bizonyságtevés. 2. A mull órán jeldolgozott és jeladott tanegység (lecke) számonkérése. A számonkérésre szánt cca 25 percet két részre osztjuk : a) az első cca 15 percet arra használjuk fel, hogy az aznapi leckeanyagot 1 Szörnyű dolog, hogy mily üres, tartalmatlan s pogányos általánosságú imádságokkal lehet itt-ott találkozni.
