Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - Hallgató Sándor: Tanársors és utazás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 337 hosszabbíttatják velük a vakációkat. A hibák és hiányok azonban a XVI. és XVII. századon (e két század iskolai életéből merítettük dolgozatunkat) túl is megmaradtak. Megmaradt, mint általános didactikai elv a tanításnak teljesen ó-classikai alapra és szellemre helyezése s ezzel a reáltudományok elhanyagolása. Mindeme hiányok és hibák mellett is a református partikulák a kornak megfelelő nevelést és oktatást adtak. Az egyháznak jó tagokat, a hazának hű, lelkes polgárokat, az életnek derék embereket neveltek. Növendékeik közül kevesen folytatták tovább a főiskolákon tanulmányaikat, egy részük falusi praeceptor és nótárius lett, legtöbben pedig otthon maradtak, s mint a városok vezetői, bírák, tanácsosok, kereskedők, iparosok, gazdálkodók értékesítették talentumaikat és megszerzett ismereteiket. Hogy a török hódoltságban fennmaradt a magyar keresztyén műveltség, az jórészben a református partikuláknak köszönhető. Cegléd. S. Szabó József. Tanársors és utazás. Tanulmányút és tanulmányút között nagy a különbség. Ma nagyon divatosak a társasutazások, ahol szerte ez országból nagyhangú reklámmal verbuvált heterogén társaság megy, sokszor azt sem tudja : merre, lát csodadolgokat, melyeket legtöbben alig értékelnek valódi értékük szerint, bejár országokat a nélkül, hogy annak igazi arculatából, leikéből valamit is elleshetett volna. Ezeknél az utazásoknál az út a hangsúlyozott és kevesen akadnak, akik elsősorban azok tanulmányi részét értékelik. Hogy a tanulmányutak mennyire szükségesek a legtöbb foglalkozási ágnál, az nyilvánvaló, de elsőrendű fontosságuk a tanároknál, azok között is különösen egyes tudományszakok tanárainál válik szembetűnővé (nyelvek, földrajz, természetrajz, műtörténet). Hogy magyar hazánkat minden magyar embernek kötelessége mennél jobban megismerni, az magától értetődik. A magyar tanár eddig is és ezután is elsősorban saját hazáját, népét, annak szokásait, saját történelmi emlékeit, népművészetét igyekezett és igyekszik megismerni. Megcsonkíttatásunkban, sajnos, túl kicsinyre zsugorodott országunk megismerése nem is okoz nagyobb nehézséget. A belföldi tanulmányút így nem oly nagy problémája kollégátusunknak. Annál inkább a határokon túli, a megszállt magyar területi és külföldi kultúrkincsek megismerése, melyek gazdasági leromlásunkban éppen azok előtt maradnak örök álmok-országa, akik erre tudományos fel- készültségüknél, nyelvtudásuknál és annál az őrállói tisztnél fogva, melyen egy jobb jövendő reményében összeszorított fogakkal, de rendületlen bizalommal és kötelességérzettel állanak, elsősorban volnának érdemesek. Alábbiakban ezért a tanulmányutak kérdésének
