Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - Hallgató Sándor: Tanársors és utazás
338 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE nehezebb oldalával : a külföldi tanulmány utakkal kapcsolatban óhajtanék néhány gondolatot megbeszélés tárgyává tenni. Csak azok a kollégák, akik hazánk és a külföld jellegzetesebb vidékeit bejárták, tudják igazán, hogy ezáltal milyen lelki gazdagodást nyertek. Az ott nyert benyomások, személyes tapasztalatok, ismeretek adnak igazi tartalmat annak a részben holt, sokszor csak könyvtudásnak, melyet az egyetemeken és későbbi tanulmányaink, olvasmányaink során összegyűjtöttünk. Akik külföldön jártunk, tudjuk, hogy minden országnak, minden népnek más az arculata, más a lelke. Mintha már a levegő is nyomban megváltoznék, amint átlépjük ezt, vagy a másik határsorompót. Tanáremberek, akik nyitott szemmel szeretnek járni, mindenütt, amerre megfordulnak, sok értékes tapasztalatot szereznek, bár bizonyos, hogy látnak rengeteg kivetnivalót is; helyesebben mondva látnak sok olyan dolgot, ami a mi mértékünkkel mérve helytelen, pedig legtöbbször csak más, mint amihez hozzászoktunk. Vannak, akik kárhoztatják, hogy a külföldön iskolázott tanár nemcsak a tudományoknak és felbecsülhetetlen új benyomásoknak tárházát hozza magával, de gyakran olyan szokásokat, elveket is, melyek magyarságunktól idegenek. — Szerintem túlzás volna egyes sporadikus jelenségekből általánosítani, mert kétségtelen, hogy a külföldön eltöltött évek, sőt még hónapok is tagadhatatlanul gyakorolnak bizonyos hatást a külföldet járó világ- szemléletére, de nem befolyásolják törhetetlen magyarságát. Hogy nem minden okvetlenül rossz, ami idegenből importált, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint a reformáció világformáló áramlata, melynek bölcsője Németországban és Svájcban ringott, s külföldet járt papjaink, diákjaink lelkén átszűrve mégis igazi magyar vallást hívott életre hazánkban. Azok az ismeretek, benyomások, eszmék is, melyek a külföldön járó kartársak lelkét érintik, a magyar tanáriélek izzó tüzében nemzeti kultúránk legértékesebb kincseivé kell, hogy nemesedjenek. Előszeretettel konzervatívnak nevezett maradi voltunk gyakran irtózik mindentől, ami idegen. Szép és tiszteletreméltó a nemes konzervativizmus, a múlt emlékeinek kegyeletes kultusza, de csak akkor, ha a modern haladás eszméivel párosul. Ez utóbbival pedig sokszor adósok maradunk. Kétségtelenül vannak keserű és kiábrándító tapasztalataink is ezen a téren, de a haladó, fejlődő, a kultúrában mindjobban előretörő kis és nagy nemzetek versenyében úgy érzem, magyarságunk léte vagy nemléte függ attól, hogy határainktól befelé és kifelé egyaránt tisztán látó és nemzetünk nagy célkitűzéseit, politikai, gazdasági, kulturális érdekeit helyesen mérlegelő és a kellő időben tettre és áldozatra kész új generációt neveljünk. Erre pedig elsősorban az a tanár hivatott és képes, aki kritikai szemmel, de figyelmesen nézett szét nemcsak határainkon belül, de azokon kívül is. Az igy nyert tapasztalatok egészítik ki legkorszerűbben, de legszerencsésebben is a nemzeti múltúnkban rejlő örök értékeket. Hogy a határokon túli kapcsolatok kimélyítése milyen rendkívüli erőforrás,
