Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - S. Szabó József: A régi református iskolák belső életéből
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 335 A rektorok javadalmazásának forrásait és eszközeit a protestantizmus nagyrészben a középkori iskolától vette át. Ilyenek voltak, különböző nevek alatt, a mindenféle üdvözlések, melyeket kezdetben a református iskolák is fenntartottak. Az üdvözlések (recordatio, cantio, cantatio, salutatio, ovalio, festivatio) bizonyos ünnepi alkalmakkor történtek, ü. m. a város előkelő polgárainak neve-, vagy születése napján, a eéhek gyűlésekor, a céhtagok avatásakor, a családokban előforduló fontosabb események pl. születés, menyegző alkalmával, a sátoros ünnepeken, végül Mihály, Márton, Katalin és Miklós napján. A rektor ilyenkor kiszemelt tanítványaival együtt megjelent az ünnepély helyén ; előbb énekeltek, majd a rektor üdvözlő beszédet tartott. A megtiszteltek aztán a gratulatiot pénz- és természetbeli adományokkal viszonozták. Ez bizony a mai kor szellemében lealázó koldulás-féle, de akkor ezen senki meg nem ütközött, mert a kor szelleme így hozta magával. A kéregetésnek egy másik nemét, a supplicatioi inkább a főiskolák gyakorolták. A parti- culák supplicatioi ritkák. Az evangélikus iskolák albisatiója (olyan, mint a supplicatió, de a külföldi egyetemekre készülő ifjak javára) a református iskolákban nem terjedt el, úgyszintén nyoma sincs itt az ugyancsak az ev. iskolákban szokásos colimisatiónak. A salu- tatiókból befolyó rektori jövedelemhez járult bortermő vidékeken a szüretkor összeszedett bor, az ú. n. borcolledio, vagy congest (lukma- bor), továbbá a nundinale, azaz a tanulók heti adománya (tojás s más termesztmény), melyet a szerdai, szombati játékdélutánra vittek fel, végül a sabbathale, azaz a szombatnapi malom- (vízi-, szél-, szárazmalom) jövedelem bizonyos hányada, mely a dunáninneni református superintendentiában még 1635-ben, valószínűleg később is, fennállott. A tandíj (didadrum, minervale) fizetése 1610-ben jelentkezik a szatmári iskolában, Debrecenben 1646-ban. A dunáninneni egyházkerület 1635-ben a vecsei zsinaton rendelte el. További rektori jövedelem volt a harangozásért és a temetéseknél való segéd- kezésért (éneklés, búcsúztatás) járó díj. Ahol a rektor mellett prae- ceptor is működött, ez végezte a harangozást s húzta az érte járó díjat. Az ilyet campanatornnk vagy pulsatormxk (harangozó) hívták. A harangozás és temetések jövedelmeit a rektor az éneklő szegénytanulókkal osztotta meg. A középkori iskolák Balázs-napi járását (Blasiatio) a Gergely- napihoz hasonlóan (Szent Balázs és Gergely a gyermekek patronusai) szintén átvették a magyar protestáns iskolák, valamint a Szent Gát- napján (július 1.) rendezett iskolai ünnepet és ezzel kapcsolatos kakasviadalt is hosszabb ideig fenntartották, mint a rektori jövedelemnek és tanulói segélyezésnek egyik nemét. Főként az evangélikus iskolákban látjuk ezeket az ünnepeket, az osgyáni ev. iskolában pl. még l<S06-ban is tartottak Gál-napi ünnepet. Előzőleg minden iskolás gyermek tartozott egy kakast vinni az iskolának, ezt nevezték Szent Gál kakasának. E kakasok közül tanítottak be néhányat az egymással való viaskodásra. A kakasviadalok voltak aztán a Gál-napi
