Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - Kónya Sándor: Az Országos Református Tanáregyesület XXVIII. rendes közgyűlése
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 327 vissza világban a legalkotmányosabb eszközökkel, a magyar sors útjának biztos látásával, kalandok nélkül vezeti az országot, a zajló világtengeren egyetlen nyugodt, szélcsendes földdarabot, immár tizenöt éve, a szebb és jobb jövő felé. Az országos mezőgazdasági kiállításon virágban, gyümölcsben, terményben, ipari feldolgozásokban, kézimunkában bemutattuk — előre el sem képzelhető ragyogó képben —amit rendkívül nehéz viszonyok között, nyomasztó közterhek súlya alatt a magyar kéz és agy teremteni, termelni tud. Az országos református kiállítással egyfelől oda akartuk állítani az eleven magyar történelmet azok szemei elé, akik itt benn az országban — mint Baltazár püspök kifejezte —- kezdik felejteni és feledtetni a magyar kálvinista egyház elvitathatatlan történelmi érdemeit, amelyek minden tagadás és átértékelés megcsúfolására ott zúgnak a magyar történelem árjában. Másfelől ösztönt, bátorságot, eszmét, gondolatot akartunk nyújtani, energiaforrást akartunk nyitni elevenebb református élet kezdésére és folytatására. Építőmunkára, eleven erő termelésére jött össze az Országos Presbiteri Szövetség, az Országos Református Lelkészegyesület sokirányú tevékenységével, s az Országos Református Tanítóegyesület is. A cselekvő munka e ragyogó keretében nem méltatlanul foglal szép helyet s önmaga fényében is ragyog az Országos Református Tanáregyesület ezévi közgyűlése, amely az ott megjelent több mint 250 tanárral az érdeklődés rendkívüli mértékét s az együttműködés nagy erejét jelentette. A közgyűlés már külső formájában is az eddig tartott 28 közgyűlés között egyetlen volt a maga nemében. Most történt először, hogy kormányon levő vallás- és közoktatásügyi miniszter gyűlésünkre jött, bizonyságát adva egyfelől annak, hogy csakugyan szívvel-lélekkel tanár, aki volt, és most is egynek érzi magát azzal a testülettel, amelynek legmagasabb vezére és irányítója lett; másfelől annak, hogy nem érzi magát olimpuszi magasságban amaz emberek felett, akik az ő közkatonái. Annál bizonyosabb az, hogy megjelenése a tanárok szemében őt olyan magasságra állította, amilyenen eddig egyetlen aktív miniszter sem volt. Személyes megjelenéséért e néhány sor fényével mi is ragyogóbbá akarjuk tenni Hóman Bálint Őexcellenciája miniszterségének a fénykorét. De nemcsak a tényleges miniszter megjelenése tette fényesebbé ezt a közgyűlést az előbbieknél. Ott ültek azon a református tanárság munkájára figyelve Petri Pál államtitkár, Tóth István h. államtitkár, Vajdinger Gyula, Kőrössy László ügyosztályfőnökök a kultuszminisztérium hivatalos képviseletében ; az Egyetemes Konvent egyházi és világi elnöke, Baltazár Dezső és Balogh Jenő ; Ravasz László püspök ; a középiskolai felügyelők ; az ORLE és a testvér tanáregyesületek képviselői, akik magasszárnyalású, irányító eszmékben gazdag, színes üdvözlésekkel külön tartalmat is adtak a közgyűlés kezdeti, ünnepélyesebb részének, kifejezve pl., hogy az államnak egyformán kedves minden oktató-, nevelőtestület, amely hivatásának, a kötelességteljesítésnek s a nemzeti művelődés eszményei szolgálatának olyan magaslatán áll,
