Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 8. szám - Kónya Sándor: Az Országos Református Tanáregyesület XXVIII. rendes közgyűlése

328

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

mint a református tanárok egyesülete ; vagy hogy a református pap és tanár egy és ugyanazt a lelki munkát végzi, amelynek gyökere a bibliába nyúlik s onnan szívja legigazabb tápláló nedveit. Természetes, hogy az állami és egyházi notabilitások ilyen nagy számmal való megjelenése és üdvözlő szavai melegebbé, forróbbá tették azt a levegőt és azokat az érzéseket, amelyek a Salétrom-utcai templomban, ez ünnepies közgyűlési helyen amúgy is áhítattal és emelkedettséggel telítettebbek voltak.

De mások fölé emelkedő volt a közgyűlés tartalomban is. Új volt az összes szakosztályok együttes értekezlete, amelyen Tőrös László „Álló- és mozgóképek szerepe a tanításban“ címmel tartott minden részletében értékes előadást. Egészen gondos, tudós felkészültséggel és alapossággal teljes képet adott az álló- és mozgóképek szerepéről, megállapítva azok jelentőségének a határait, bemutatva mindazokat a meglehetősen nagyszámú, kisebb-nagyobb gépeket, amelyek vételnél és használatra számításba jöhetnek, s a rendkívül gazdag értelmi nyereségen kívül érzelmi gazdagodást is nyújtva, különösen a nagykőrösi gimnázium tornaünnepélyéről és VIII. osztályú tanulóinak ballagásáról felvett mozgóképek bemutatásával. Az ő előadása, valamint utána az egyes szakosztályok külön munkái — amelyeknek a részletezése itt igen messze vinne — annak volt a bizonysága, hogy a tanárok a legnagyobb buzgósággal és lelkesedéssel követik szakjuk minden fejlődését, igyekeznek azzal egymást megismertetni s felfokozott eszmei átgondolásokkal szakmunkájuk keretében minél jobbat teljesíteni.

S ha a szakosztályok előadásai szakkérdésekben igyekeztek a mindenkit foglalkoztató gyakorlati, módszerbeli fogyatékosságokat, hiányokat kiküszöbölő kérdéseket tisztázni, magán a közgyűlésen vezető, irányító gondolatok fénye világlott. Bessenyei Lajos rámutatott arra a fejetlenségre, amelyre a szertelenül önállósult egyéniség egyfelől, az aetas mechanica másfelől a nevelés céljaiban és feladataiban világszerte vezetett, s amelyeken kívül a magyarságnak az újabb viszonyok között felmerülő újabb és súlyosabb feladatai minálunk sem engedték a középiskolai köznevelést nyugvópontra jutni. Ezt a nyugvópontot teremtette meg mintegy új korszakkal a magyar közoktatás történetében az 1934 : XI. te., mely a középiskolai nevelés főcéljául is a nemzeti művelődés eszményeit, mint a magyar fajiság minden irányú kiképzését jelöli meg, néhány olyan fontos alapelvvel, mint az egységes közlelkiség nevelése, az iskolaalapítás és fenntartás joga, a kiválasztás és az ókori klasszikus műveltség hangsúlyozása. S mivel a kerettörvény tartalmát adó, a törvény szellemének megfelelő és minden részletében kidolgozott új tanterv még nincs kész, nem lépett életbe, a tanárságnak nemcsak módjában lesz, van, hanem kötelessége is eszmékkel, gondolatokkal, tervezetekkel és államkormány segítségére sietni, hogy ne utólagos bírálatokkal, kifogásokkal gáncsoljuk el azt, aminek megteremtésére semmit sem tettünk. Az egyesület tevékeny elnökének e felhívást ki-