Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Hazai irodalom
308 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Sárospataki Református Lapok 16. sz. megnyugtatja közvéleményét, hogy illetékes helyről vett értesítés szerint a reform angol gimnáziumukat nem érinti. Örömmel vesszük ezt tudomásul, mert úgy látjuk belőle, hogy a miniszter egyéniségeket kíván egységes iskolájában is. Reméljük, hogy majd minden iskolafenntartó élni fog törvényadta ama jogával, hogy helyi tantervvel tegye minél jellegzetesebbé, egyéniséggé iskoláját. Evangélikus Családi Lap és Evangélikus Élet májusi első száma megemlékezik arról, hogy a győri evangélikus elemi iskola gyermekénekkara Budapesten az Énekszó és Magyar Kórus együttes hangversenyén a zene- akadémiában nagy sikerrel szerepelt. Mi, kik a hangversenyen jelen voltunk, fájó szívvel láttuk, hogy a rengeteg jobbnál-jobb katholikus énekkar mellett csupán a budapesti református gimnázium és evangélikus leánygimnázium énekkara szerepelt a dobogón, s mint egyetlen elemi iskolai gyermekkar a győri evangélikus elemi gyermekkara. Hogy nagy sikerrel énekelt a Fodor Kálmán vezette kitűnően fegyelmezett énekkar, mutatja az a tény, hogy a közönség tőlük még ráadást is kívánt. Reméljük, hogy a jövőben majd több iskolánk vonul fel : mert az ilyen részvétel csak lelkesítőleg hat a tanulóifjúságra, s ebből meg zenetanításunknak lesz nagy haszna. Krónikás. HAZAI IRODALOM Vathy Elek : Kéztől kézig. Versek. Budapest, 1934. 112 oldal. A szerzőnek hatvanhat versét foglalja magában ez a csinos kiállítású, pompás nyomású könyvecske. Megjelenése előtt alig ismertük még költészetét., hiszen csak néhány folyóiratban olvashattunk egy-két verset tőle. Most e kötetben költeményeinek olyan válogatott gyűjteményét kapjuk, amelyben egész lelki világa megnyílik előttünk. Vathy Elek költeményeinek olvasása közben legelőször arról győződhetünk meg, hogy érzelmeit a maguk eredeti, tiszta őszinteségében énekli meg. A témákat nem keresi, a formával sem mesterkedik. Versei szinte kizárólag önéletével foglalkoznak, átölelve annak minden területét. Nem tesz nagy és kockázatos költői kirándulásokat: Megmarad a családi hajlékban, övéi között, tanári hivatása mezején, legfeljebb még a természetben érzi jól magát, s még Párizs felé robogón is inkább a város felé hajló szivárvány, mint az Eiffel- torony kelt benne érzelmeket. Természetesen a hazafias érzés is megcsendül verseiben, de még e téren is csendes és halkszavú versíró marad. Legkedvesebb versei azok, amelyekben kisfiával foglalkozik. A „Kéztől kézig“, „Mi zsarnokunk a gyermek“, „Az első cipő“ című verseiben ez a kis vándor foglalkoztatja. Általában azt lehet mondani, hogy a gyermekkor iránti szeretetét uralja egész lényével, s az iskola zöld padvárában szeretne megbújni gyermekké szelídülve. Szomorúan és irigykedve kénytelen tudomásul venni, hogy az iskolában ő már nem diák, hanem tanár úr. Ä tündérmesékben hivő gyermekség tovatűnése szomorúsággal tölti el : ez helyes. Azonban egy kissé túlzottan öreges, pedig, még távol van a negyvenes mértföldkőtől. Nem szereti a nagyvárost, ahol szürke házakba sokan, de csak magunkban élünk. A pilótát az anyján kérészül inti, hogy ha már feltétlenül fel is viszi ikarusi vágya a levegőbe, akkor is vigyázzon magára. A gaszság földjén is van egy-két zug még, Ahol vágyaiddal békén megtelepülj, De ha repülsz, fiam, mindig nagyon lassan, Én fiam, mindig csak alacsonyan repülj. örül, amikor az éjtszakában emberfölötti erővel rohanó vasparipát legyőzik és lenyűgözik az apró gyenge hópelyhek, s a szörnyeteg vakon megáll legyőzve a fehér mezőn.
