Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Péter Zoltán: Nyolcadikosok irodalmi műveltsége
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 303 sülnek túlzott kedvezményben a magyar íróknál sem, a világirodalom nagyjai közt pedig a hat első társaságában csak egy regényíró van. Jellemző, hogy a világnagyságok felsorolásánál a tanulók sokkal óvatosabbak voltak a legújabb írók szerepeltetésében, mint a magyar írók klasszifikálásánál. Inkább a kipróbált nagyságokra szavaztak. Az ismert írók (4. sz.) és a legnagyobbak névsorának egybevetése sok eltérést derít fel a két lista között. Egész sereg ismert írót nem vesznek be a legnagyobbak közé, és fordítva. A magyar írók esetében az így kimaradtak elhagyása mindkét esetben jogosult. Ez azonban nem azt igazolja, mintha a tanulók azért nem sorolták volna a legnagyobbak közé a kimaradtakat, mert az iskola úgy irányította őket, hiszen nagyon sok van a legnagyobbak listáján, aki nem az iskola hatása alatt került oda. Minthogy ezek az írók szinte kivétel nélkül modern szerzők, ismét a modern irodalomban való kellő vezetés és irányítás hiánya jelentkezik a tanulók ítéletének ingadozásában. Ugyanezt állapíthatjuk meg a világirodalomra vonatkozólag is. (V. ö. a 4. b és 8. listát! Persze a listák nem teljesek helyszűke miatt.) Az irodalmi ízlés próbája volt a 12. kérdés. A válasz nagyon egészséges felfogásra vall. A Nick Carterek kora lejárt nyolcadikosainkra vonatkozólag, a régebbi nagy rajongás hűvös megítélésnek adott helyet. Ha talán fiatalabb korukban át is estek ezen a gyermek- betegségen, most már megvetéssel gondolnak rá. ízlésük fejlett, esztétikai igényeik nemesebbek. A kísérlet azt mutatja, hogy a tanulók kritikai állásfoglalásában a tanításnak döntő szerepe van. Ingadozás csak ott volt érezhető, ahová a tanítás munkája nem hatol be mélyen (legújabb és világ- irodalom). Némi bizonytalanság értékelésükben nem váratlan, az ellenkezője volna természetellenes. De nagyjából ítéletük elég biztos és következetes. 3. A 3./a, 12., 17., 18. és 19. feleletek az ifjúság és irodalom viszonyára vetnek világot. Jelentős a jegyzetkészítés elhanyagolása. Pedig a kötelező olvasmányoknak különböző szempontból való feldolgozása a remekmű alaposabb megértését és mélyebb hatását biztosítja. Az egyik osztály ennél a kérdésnél azt kérdezte, hogyan kell jegyzetet csinálni olvasmányainkból! Ha a helyes jegyzet- készítés módját ismernék, egész másképpen gondolkoznának róla, és nem lenne a kísérlet eredménye sem olyan sivár ebben a pontban. Másik fontos adat e csoportban az ifjúsági könyvtárak aránylag csekély használata. (16. sz.) Pedig a tanulók olvasási kedvüket a legkülönbözőbb forrásokból igyekeznek kielégíteni. A kísérlet után módomban volt megkérdezni a tanulókat, hogy nem tévedésből feledték-e ki oly sokan az iskolai könyvtárat a könyvforrások felsorolásából, és a válasz az volt, hogy tudatosan hagyták el sokan. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy nem csak egy iskola tanulóiról van szó, hanem három intézet növendékeinek egybehangzó valló
