Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Péter Zoltán: Nyolcadikosok irodalmi műveltsége
302 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Ez adatok részletes feldolgozására e cikk keretében nincs tér Szemlénk korlátozott terjedelme miatt. Ezért csak néhány pontot említek, amelyhez az adatok értelmezése vezet. 1. A kísérlet elsősorban a tanulókirodalmi ismereteiről volt hivatva tájékoztatni. Ha a felsorolt ismert magyar és külföldi írók listáját (4. a, b) összevetjük a tanterv követelményeivel és az iskolában ismertetett írók névsorával, azt látjuk, hogy a magyar írók közül a régebbieket nem említik. Akiket megneveznek, azok általában értékesek, csak a legújabb irodalomban és a világirodalomban van nagy eltérés az iskola és a tanulók névsora közt, és itt sok értéktelen író nevével is találkozunk. Az élő irodalom voltaképpen a XIX. századdal kezdődik számukra. A régebbiek közül csak Csokonait említik többen. A modern irodalomban ellenben a legújabb neveket is megtaláljuk. Ez mutatja a modern irodalom nagy vonzóerejét. Feltűnő, hogy a küldföldi írók felét nem az iskolában ismerték meg, s itt sokkal több a jelentéktelen. Ismeretük sem oly általános, mint a magyar íróké. (L. az említések számát a táblázaton !) Ez a két tünet az iskolai vezetés hiányosságára utal. A tanulók jószándékát a 3 .a) és b) kérdések eredménye igazolja. Mindent összevéve, nyolcadikosaink irodalmi ismeretei kielégítőek, a kísérlet a tanulók széleskörű tudásáról tanúskodik, nagyjában ez a tudás igazi értékekre vonatkozik, világirodalmi tájékozottságuk pedig a világirodalom tanításának mai helyzetéhez képest meglepő. 2. Az ismert írók névsoránál sokkal jobban karakterizálja diákjaink irodalmi felfogását kritikai állásfoglalásuk. (L. 5., 6., 7., 8., 11. pontokat!) Bár a tíz legnagyobb írónk közé sokan bevesznek harmad-negyedrangú szerzőket, kivált a legújabb irodalomból, az összesség közvéleménye elég határozottan kialakul. (A jelentéktelen írók túlértékelése elfogultság és a modern irodalom megítélésében való bizonytalanság következménye.) A közvélemény következetességének legszebb kritériuma a 14. kérdés, ahol szakok szerint válogatták ki legnagyobb íróinkat, és a négy első ugyanabban a sorrendben következik a tíz legnagyobb ranglistájának az élén is. A tanulók kritikai érzékének finomságát jellemzi az a körülmény, hogy a legnagyobb lírikus, epikus stb. mellett említett versenytársak hány szavazatot vesznek el a legnagyobbtól. (14. p.) Petőfi és Arany elsősége sokkal inkább vitán felül áll a lírában, illetve az epikában, mint Madáché a drámában, vagy Jókaié a regényírás terén. Ugyancsak a megítélés nagy biztosságát mutatja, hogy a világirodalom legnagyobbjai közé (8. lista) csak olyan magyar költőket soroznak be, akik a tíz legnagyobb magyar író közt is szerepelnek. A feleletek nagy elfogulatlanságát állapíthatjuk meg, ha az 1. és 2. névsort összevetjük az 5., 6., 7., 8. listával, és nemcsak az egyezéseket, hanem a feltűnőbb eltéréseket is figyelembe vesszük, a sorrendi különbségekre is ügyelve. Még szembetűnőbben mutatja a tanulók elfogulatlanságát a 15. felelet összehasonlítása az 5—8. névsorokkal. A legkedvesebb műfaj művelői egyáltalában nem része
