Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Péter Zoltán: Nyolcadikosok irodalmi műveltsége
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 293 ben. Tréfásan és komolyan ismételgetik, hogy : az iskolában tanított írók nem érdeklik már a diákokat; a tanulók többre értékelik a ponyvát, mint az igazi irodalmat; kedvenceik a detektívhistóriák és más kalandorregények szerzői ; a klasszikusok iránt már nincs fogékonyságuk; Jókai mesevilága távol áll a modern ifjúságtól; az irodalomtanár irányítása tulajdonképpen a visszájára sül el, s legbiztosabb mód valamely író hatásának elrekesztésére, ha iskolai kötelező olvasmánnyá tesszük műveit; mikor a tanár meg akarja kedveltetni tanítványaival a nagy magyar klasszikusokat, azt érezheti magában: beszélhetsz, jó vitéz, stb... Ez a nagyon elterjedt felfogás volt az egyik ösztönző erre a kísérletre. A másik pedig az egyetemi hallgatók radikális irodalmi fölfogása, amely élesen szembehelyezkedik a középiskola irodalom- tanításával, s amelyet kiváltképpen bölcsészettanhallgatók és tanárjelöltek képviselnek legmerészebben. Érdekes volt megtudni, honnan származik az egyetemi ifjúság állásfoglalása, vájjon a középiskola készíti-e számára a talajt? Végül önmagában is érdekelt az a kérdés : mi a mai érettségiző magyar ifjúság irodalmi világnézete, milyen a tájékozottsága, mik a hajlamai, merre fordul érdeklődésével, kik rajzolják meg számára az életformáló eszményeket. A kérdőíves kísérleti módszer ellen a szakirodalomban közismert kifogások merültek fel. Bizonyos, hogy a kísérleti személyek tiszta lelki élménytartalmához ezen az úton sem férkőzhetünk hozzá. Bizonyos, hogy a kísérlet ténye maga befolyásolja a megvizsgáltak élményét és feleletét, mert meghatározott irányba tereli gondolat- fűzésüket. Az iskolai kísérleteknél pedig a tanuló függő viszonya is meghamisítja az eredményt. Tehát kétségbevonják a kísérlettel nyert adatok megbízhatóságát, őszinteségét és belső értékét. A legmodernebb pszichológiai irányok előtt a kísérlet igen kétes hírben álí. Mindezeket előre tudva, úgy igyekeztem berendezni a kísérletet, hogy lehetőleg hű képet kapjak a tanulók irodalmi műveltségéről. A diák függő helyzetének zavaró hatását úgy próbáltam elhárítani, hogy saját tanítványaimtól is anonym válaszokat kértem, hiszen itt nem az egyéniségek, hanem az összesség állásfoglalása érdekelt. így saját osztályomban is minden feszélyezettség nélkül nyilatkozhattak. Még szabadabbnak kell feltételeznem a másik három osztály nyilatkozatát. Az eredmény igazolta feltevésemet: a négy különböző függőségű csoport megnyilvánulása összehasonlítva azt mutatja, hogy a tanulók egész bátran, a saját meggyőződésük szerint válaszoltak. A kísérlet három osztályban úgy folyt le, hogy személyesen adtam fel a kérdéseket, melyekre a tanulók írásban válaszoltak. Minden kérdés után azonnal jött a felelet, s csak ha ez készen volt, került a sor a következő kérdésre. Egy osztályban kísérletképpen próbálkoztam a kész kérdőívvel, amelyet minden tanuló kézhez
