Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 7. szám - Péter Zoltán: Nyolcadikosok irodalmi műveltsége

292

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

éppen úgy szükséges a beszédkészség megszerzéséhez, mint a skálagyakorlás a zongorázáshoz ; e tekintetben ujjak és beszédszervek között nincs különbség. (Zárójelben : Az olyan beszédgyakorlat, amelyet a németül beszélőkkel szoktunk tartani, vajmi keveset ér ; sok az ismeretlen szó és kifejezés, az osztály nagyobb része passzíve viselkedik. A beszédgyakorlat csak ismert szavakra és kifejezésekre támaszkodhatik, tehát mindig a tárgyalt olvasmányra.)

Mondottuk, hogy a tanuló szókincse csak úgy válhatik aktívvá, ha megtanul kérdezni és nemcsak feladott kérdésre felelni, a beszéd- gyakorlat inkább kérdezésből áll, mint feleletből. Ideiktatom az egyes mondatrészek után való kérdéseket, úgy, ahogy azokat a boldog, világháború előtti években boldogult Orosz Alajos kartársammal összeállítottuk :

Állítmány : was macht er -— was ist er — wie ist er — was geschieht? ■— Alany : wer, was? Tárgy : wen, was? Részeshatározó : wem — für wen — wofür? Helyhatározó : wo — woher — wohin — bis wohin? Idő : wann — seit wann — bis wann — wie lange? Mód : wie ■— auf welche Art (Weise)? Fok : wie sehr? Mérték : um wieviel? Eszköz : womit — wodurch? Társ : mit wem — womit? Ok : warum — weshalb — weswegen? Cél: wozu —- zu welchem Zwecke? Szám : wievielmal — das wievieltemal — zu wievielen? Melléknévi jelző : was für ein (was für) — welcher? Számnévi jelző : wieviel — der die das wievielte? Birtokos jelző : wessen?

Ha majd a heti négyórás harmadik osztályban ennyi és ezekre a kérdésekre képesítjük a tanulókat, akkor úgy a formális grammatikai képzést, valamint a beszédkészséget megalapoztuk.

Felolvasásom végére értem. Ha minden következő osztályra kiterjedőleg leírnám gondolataimat, jókora kis könyvecske látna napvilágot ; sajnos, a jelenlegi gazdasági viszonyok között ez csak pium desiderium marad. Igyekeztem kidomborítani az Arbeitsunterricht főbb elveit ; boldog volnék, ha a felolvasás nyomán termékeny vita indulna meg, amely esetleges jó gondolataimat még jobban alátámasztaná és hibáimat, tévedéseimet helyreigazítaná.

Budapest. Sándor Vence.

Nyolcadikosok irodalmi műveltsége.

Az alábbiakban beszámolok arról a kérdőíves kísérletemről, melyet az 1933—34. tanév második felében a debreceni fiúgimnáziumok (református gimnázium VIII. A. és B., róm. kath. rgimn. és zsidó rgimn. VIII. o.) 156 felsőosztályos tanulójával végeztem.

Az irodalomtanítás sikerességét illetőleg utóbb bizonyos pesszimizmus terjedt el a pedagógusok és nem pedagógusok közvéleményé