Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Sándor Vence: Az Arbeitsunterricht és a középiskolai német tanítás
278 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE fizikai törvénynek magyarázata a tanuló számára époly probléma, mint a nagy tudósnak probléma volt világraszóló felfedezése. A munkáltató módszer az értelmet mindig problémák elé igyekszik állítani és igen helyesen, hiszen az élet megszámlálhatatlan megnyilvánulása sem egyéb, mint megszámlálhatatlan probléma és így a munkáltatva tanítás végső eredményében — az életre való nevelés. A középiskolai tanterv tényismereti anyagának leszámításával megmaradt részét ilyen problémakomplexumnak kell tekinteni, amelynek megfejtése a tanuló értelme által (a tanár irányítása mellett) ismét nem más, mint értelmi nevelés. A tényismeret és az értelmi ismeret megkülönböztetése alapján tudom megérteni azt a tényt, hogy a leányok mennyivel magasabban állanak a fiúk felett. Kiveszem az erre vonatkozó adatokat az idei főigazgatói értesítőből. A budapesti tankerületben létező középiskolák tanulói így oszlanak meg tanulmányi eredmény tekintetében : a fiúk közül jeles 9%, a leányok közül 22% ; jórendű a fiúk közül 25%, a leányok közül 42%; elégséges a fiúk közül 50%, a leányok közül 33 % ; a fiúk közül az egy és több tárgyból bukottak százaléka 16, a leányoké 3%. A fiúk közül jeles-jó 34%, a leányok közül 64%. Világos, hogy ez az aránytalanság az értelmi ismeret és a tényismeret fogalmainak összezavarásából, vagy mondjuk, hamis értékeléséből származik. Ahol az értékelésben a tényismeret a mindenható, ott a tanulóleányok mindig magasabb színvonalat érnek el, mint a fiúk, de csak tényismereti színvonalat. A munkáltató módszerben a tényismeret másodrangúvá lesz, az értelmi ismeret kapja az őt megillető első helyet. Természetes, hogy egy-egy tényismeretet is értelmi ismeretté tudok felfokozni, ha ez eljárásnak a módszerét ismerem. Pl. a német nyelvtanításban általános szokás már a legalsó fokon ilyen elnevezéseket használni : infinitív, imperfekt particip (az ige három főalakja), magyarul is megmondják : főnévi igenév, folyamatos múlt, multidejű melléknévi igenév. Ha nem értetem meg a tanulóval, mi is voltaképpen a főnévi és melléknévi igenév, akkor úgy a magyar, mint a német és latin elnevezés agyterhelő tényismeret; ha azonban a tanulót rá tudom vezetni arra, hogy a főnévi igenév főnév is, ige is ; a melléknévi igenév melléknév és ige is, és ezt bemutatom néhány mondatban e szófajok szerepével — akkor a tényismeretet értelmi ismeretté fokoztam fel. A történelemtanítást sem tudom máskép elképzelni, mint úgy, hogy a történelmi eseményeket tényismereti voltuktól megfosztom azzal, hogy valami eszmei, filozófiai nézőpont alá helyezem őket és így az értelem számára is használhatókká teszem, nemcsak a memória számára. Természetes, hogy a tényismereteknek értelmi ismeretekké való felfokozása nem kezdődhetik mindjárt a legalsó fokon, nem rohanhatunk a tízéves léleknek megrakott szekérrel. Az első osztályú tanuló nagyon sok új fogalommal találja magát szembe, amikor
