Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 6. szám - Nagy József: Beteg társadalom – beteg nevelés!
234 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Lehetnek ezek a kifogások túlzottak s itt-ott helyt nem állóak is, de alapos meggondolás után egyetlen nagy vád hangzik felénk ezekből a kifogásokból : a harmonikus nevelés elhanyagolása. Nem csupán a testi és lelki nevelés mostoha-testvérségére gondolok én itt, hanem a gyermek fejlődéséhez szükséges értelmi, érzelmi és akarati ráhatások aránytalanságára. Bárhogyan fogalmazzák is szakemberek a nevelés célját, az kétségtelen, hogy a nevelés, a maga értéktermelő folyamatával bizonyos kívánatos világnézet kialakítását célozza. S hogy ez nem könnyű dolog, azt nemcsak a kétes eredmény, hanem az a meggondolás is mutatja, hogy a lehető legnehezebb munkára vállalkozik a nevelés : összhangba hozni az ösztönös emberi önérvényesítő hajlamokat a való élet összes korlátozó tényezőivel. Más szóval : kifejleszteni a lehetőségig az egyéni értékeket a szabadakarat eszményének hódolatában, de egyúttal engedelmes eszközzökké is tenni ezeket az élet nagy szuverénje : a köz szolgálatában. Van-e annál nehezebb, mint egyéni vágyakat kergetni születéstől hordott diszpozíciók csalogatására, de aTsors ostorsuhogására önmegtagadással állani be rögtön a sorba, a faji közösség parancsszavára? Ez a folytonos alkalmazkodás teszi nehézzé az életet s a nevelés ezt az alkalmazkodást akarja minél gazdaságosabbá tenni. Értelmi, érzelmi és akarati kiműveléssel olyan önuralom birtokába juttatni az embert, hogy ne fogcsikorgató lemondással, hanem derűs megnyugvással álljuk az életet. Ez az önuralom adja meg azt a lelki egyensúlyt, amelynek megszerzéséért folyik a nevelés harca. A világnézeti kérdés tehát a lelki egyensúly kérdése. Az antik görögség derűs világnézete azért olyan irigyelt a XX. század emberének, mert épp az bomlott meg az utolsó két évtized történelmi zivataraiban, ami az élet legnagyobb értéke : a kiegyensúlyozott lélek. Hatalmas történelmi átalakulások napjait éljük ma. A megbolygatott világrend helyreállítására soha nem képzelt erejű nemzeti forradalmak vállalkoznak, amelyek gazdasági téren a helyes vagyon- megoszlás, erkölcsi téren a fajközösség legszentebb eszméit hirdetik az egyéni megújhodás alapelemeiként. Az új nemzedék világnézetének kialakításáért ennek jegyében folyik a társadalmi és iskolai nevelés, a technikai haladás minden elképzelhető fegyverével. Természetes dolog, hogy a modern civilizáció szédületes technikai vívmányai túlságosan intellektuális irányba terelik a nevelés munkáját, s amilyen előnyök kínálkoznak ennek következtében a tanítás mechanikája javára, époly aggasztóan meddő marad a lelkiélet az erkölcsi eszmények szolgálatában, az egyoldalú befolyásolás hatás- özönében. Lehetetlen el nem ismernünk, hogy ma az értelem kiművelése beteges méretekig szívügye a pedagógusnak s hogy a sokat emlegetett túlterhelés sem más, mint túlhajtott értelmi nevelés. Ma, amikor majd minden faluban hangosfilmet vetítenek, s a gulyáslegény is rádiót hallgat, nem különös dolog-e, hogy visszasírjuk a régi jó időket, pedig talán akkor még három napig tartott
