Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 6. szám - Dr. Csinády Gerő: Gondolatok az iskola és a család szorosabb kapcsolatáról
230 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Sajnos, a szükséges bizalom az iskolával szemben a szülők többségében nincs meg. A tanárban legtöbben a kérlelhetetlen és rideg bírót látják és nem a munkatársat. Ebből következik, hogy gyermekeiket sokszor úgy megbízhatóság, mint szorgalom szempontjából jobbnak igyekeznek feltüntetni, a tanár irányító munkáját nem veszik kellőképpen figyelembe, és ha a várt eredmény elmarad, általános szokás szerint a tanárt hibáztatják. A bizalom hiánya okozza a jelenlegi egyoldalú és éppen ezért ferde viszonyt, amelyben az iskola a családdal van. Mindig csak az iskola informál és referál a gyermek előmeneteléről és igen ritkán a szülő. A szülők legtöbbször felvilágosításért jönnek az iskolához. Esetleg fiaikat mentegetni. Vagy nem ritkán könyörögni. Leginkább az intések, vagy osztályozások közeledtekor. De igen kivételesen kérnek nevelői tanácsot a fiú hibáinak leküzdésére. Az a kérdés most már, hogy mi tette a szülőt bizalmatlanná? Kétségtelen, hogy egyrészt maga az élet, amely egyre többet kíván a szülőtől és a gyermektől, de másrészt — be kell vallanunk —, hogy maga az iskola, mert nem kapcsolta eléggé a családot magához és nem vette eléggé igénybe az otthon segítségét a céltudatos nevelő munkához. Ha pedig ez így áll, akkor felvetődik a másik kérdés : miképpen lehet a helyzeten javítani? Nézetem szerint a javulást az osztályfőnöki munkakör és a szülői értekezletek reformjától, valamint a módszeres osztályértekezletek bevezetésétől remélhetjük. Az osztályfőnöki munkakörnek az eredményesebb nevelés érdekében való kibővítésére egyik irányításra hivatott, kiváló pedagógusunk nemrégiben hívta fel a tanári karok figyelmét. Fejtegetései gondolat- menetének kiindulópontja az a megállapítás, hogy az osztályfőnök ténykedése a mai gyakorlat szerint jórészt adminisztratív teendőkből és apró-cseprő fegyelmi ügyek elintézéséből áll. Ezek lebonyolítására is saját óráiból kénytelen időt szakítani, de semmikép nem jut ideje a növendékekkel való egyéni foglalkozásra és nevelői irányításra. Szükséges ezért az osztályfőnöki óra beiktatása és ezzel kapcsolatban az osztályfőnökök óraszámainak csökkentése, viszont kívánatos, hogy az osztályfőnökök az osztályukban minél nagyobb óraszámmal tanítsanak még a szakszerűség követelményének részleges feláldozása árán is. Azt hiszem, ez a fejtegetés és az abból levont következtetés minden pedagógus helyeslésével találkozik. De a keretek tartalommal való megtöltése az osztályfőnököktől függ. Attól, hogy az egyénisége megfelel-e ennek a munkakörnek és szívesen végzi-e azt? Nagyon fontos tehát az osztályfőnökök gondos megválogatása, mert kétségtelen, hogy az a munkakör, ami az egyik tanárnak öröm, kedvtelés és szinte üdülésszámba megy, a másiknál súlyos probléma, amit legjobb szándéka ellenére sem tud kellő sikerrel megoldani. Ügy képzelem, hogy az ideális osztályfőnöknek mintegy családfőnek kell lennie az osztályában. Ismernie kell a fiait nemcsak külsőleg, de érzés- és gondolatvilágukban is. Tisztában kell lennie a fiú baráti
