Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Jónás Márton: A tanulói gyakorlatok szerepe a fizika tanításában
194 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE legkegyetlenebb megcsonkítására és teljes felforgatására,, csakhogy minden óra tengelyéül egy-egy tanulói gyakorlatot állíthasson be. A tanulói gyakorlatnak tanítási elem gyanánt való felhasználása még az erjedés stádiumában van. Mint minden újításnak, ennek is vannak lelkes apostolai és vannak ellenzői is. A kezdeményezők között természetesen akadhat túlzó is, az ellentábor pedig hajlandó minden gyakorlatoztató tanárt torzító üvegen át nézni. Voltaképpen mind a két párt azt a célt szolgálja, hogy a tanulói gyakorlat használható tanítási elem legyen. Az egyik felhívja rá a figyelmet, a másik lecsiszolja a szögletességeit. Amennyire helytelen azonban a tanulói gyakorlat lekicsinylése és kigúnyolása, éppen olyan hiba annak a követelése, hogy minden tanár végeztessen ilyen gyakorlatokat. Sokan tanítottak már e nélkül is igen szép eredménnyel, s bizonyára az eredmény rovására menne, ha jól kiforrott módszerű idősebb tanárokat gyakorlat tartásra köteleznének. A fiatalabb tanároknak és a tanárjelölteknek a figyelmét azonban fel kell hívni arra, hogy a tanulói gyakorlat is használható tanítási elem, és sok esetben célravezetőbb, mint a tanár által bemutatott kísérlet. Hogy mekkora helyet kapjon a többi tanítási elem mellett, az függ a tanár egyéniségétől, a tárgyalt anyagrész természetétől, a kitűzött céltól és sok külső körülménytől. Aki be akarja vezetni a gyakorlatokat, az mindenek előtt azzal legyen tisztában, hogy nagy munkatöbbletet vállal magára. Sok dolgot ad a gyakorlatok előkészítése és az eszközök elrakása, még nagyobb dolog a szükséges eszközök tervezése és beszerzése. A hétnek nem is egy délutánját teljesen lefoglalják a gyakorlattal kapcsolatos tennivalók. Van, akit szórakoztat az ilyen munka, és van, akit valósággal kimerít. Kívánni sem lehet, hogy az egyik annyi gyakorlatot tartson, mint a másik. Az egyes anyagrészek tárgyalásánál nem juthat egyforma szerep a gyakorlatnak. Tapasztalatom szerint legjobban felhasználható a mozgástan tárgyalásakor. A mértékegységek és mérőeszközök ismertetése szinte kívánja a gyakorlatokat. A szakaszos mozgások, egyensúlyi helyzetek, gépek, azután a rugalmasság, súrlódás és közegellenállás tanításában is jó szolgálatot tesznek. A cseppfolyós testek tárgyalásakor különösen a sűrűségméréseknél van nagy szerepük. A légnemű testek és a hangtan fejezete már alig ad alkalmat gyakorlat tartásra. Az égitestek mozgásáról szóló rész ebből a szempontból természetesen szóba sem jöhet. A fénytannak, hőtannak és mágnesség- tannak már megint több olyan része van, ahol tanulói gyakorlat tartható (tükrök, lemezek, lencsék, hőmérők, halmazállapotváltozások, nedvesség, mágneses alaptünemények, erővonalak stb.). Az elektromosságtanban csak néhány esetben érdemes gyakorlatot tartani (galván elemek és telepek készítése, galvanoszkóp, ellenállások stb.), legtöbbször célszerűbbnek látszik a tanár által bemutatott kísérlet. Változik a gyakorlatok száma aszerint is, hogy mit tűz ki célul
