Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Jónás Márton: A tanulói gyakorlatok szerepe a fizika tanításában
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 195 a tanár. Ha arra törekszik, hogy tanítványai pl. kész villanyszerelők és rádióamatőrök legyenek, akár az egész elektromosságtant végig- gyakorlatoztathatja. Ha azonban főcélnak, az alaptörvények megértését és a fontosabb jelenségek megismerését tartja, akkor olyan gyakorlatokat válogat, amik ezt a célt szolgálják. Nem utolsó helyen említendő a súlyos gazdasági helyzet sem. Alig van olyan iskola, amely most nagyobb összeget fordíthatna eszközök beszerzésére. Jól jegyezzük meg azonban, hogy nem feltétlenül szükséges a tanszerkereskedők drága eszközeit megvenni, a legtöbbet elkészíthetik a helybeli iparosok (lakatos, bádogos, asztalos, esztergályos). A csináltatott eszközök sokkal olcsóbbak és sokszor jobbak, mint a gyári készítmények. Nem is itt van a legnagyobb baj, hanem abban a körülményben, hogy a többszörösen megnyirbált, majdnem semmivé zsugorodó kezdő tanári fizetés miatt a fiatalabb tanárok szinte kivétel nélkül anyagi gondok közt élnek. Súlyosbítja a helyzetet, hogy nagyon sok iskolában még ezt a kis fizetést sem utalják ki rendes időben. Ritka tanár az, aki anyagi gondokkal küz- ködve önként vállal olyan munkatöbbletet, amiért külön díjazás nem jár. Népes osztályban, kis előadó teremben kevesebb gyakorlat végezhető, mint kis létszámú osztályban és tágas teremben. Ha a padok asztalkája ferde, azon lehet segíteni az asztalka közepére szerelt vízszintes lappal. Ajánlatos a terem két összefutó fala mellé keskeny asztalsort állítani. Ez felhasználható a délutáni gyakorlatok tartásánál is, és itt helyezhetők el azok az eszközök, amelyekre sűrűn van szükség az órák alatt végzett gyakorlatokon (mérlegek, állványok stb.). Károsan befolyásolja a gyakorlatok bevezetését az is, hogy nincs olyan tankönyvünk, amely az anyag csoportosításánál figyelemmel lenne a tanulói gyakorlatokra. Végül meg kell említenem, hogy sok fiatal tanár kedvét elveheti a gyakorlatok tartásától az olyan kolléga, aki meggyőződve saját módszerének tökéletességéről, feleslegesnek, sőt károsnak mond minden újítást. Az óra alatti gyakorlatok mellett délutáni gyakorlatok is tarthatók, de egyik a másikat nem pótolhatja. Az órákon végzett gyakorlat legtöbbször bevezetése egy-egy fejezetnek, a délutáni pedig befejezése. Az előbbieknél a cél egy mérőeszköznek, vagy valamely törvénynek a megismerése, az utóbbiaknál pedig a már ismert törvények gyakorlati alkalmazása. Az egyiken minden tanuló részt- vesz, a másikon csak az önként jelentkezők. Különbség van a kétféle gyakorlat lefolyása között is. A délelőtti gyakorlatot a padban végzik a tanulók teljes csendben és egyszerre ; a délutáni gyakorlatok kettes vagy hármas csoportjai az asztaloknál dolgoznak, s ilyenkor a tárgyra vonatkozó halk beszélgetés megengedhető, sőt az sem okoz gondot, hogy a csoportok egyszerre végeznek-e a méréssel, mert a
