Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Arató István: Középiskola és munkaiskola
182 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE detes is, a túlterhelés végsőkig való fokozásává. A tanulónak meg kell tanulnia a tananyagban foglalt ismeretanyagot és azonkívül át kell esnie azon a gyakorlati irányú képzésen is, amelyet ezek az újabb követelmények előírnak. Nem elég, hogy 8—1-ig benn ül az iskolában, délután még be kell jönnie a különféle gyakorlatokra is. Az ilyetén módon előálló tanulmányi válságból a középiskolának nem lesz másképp — véleményem szerint — eredményes kibontakozása, mint az intézménynek munkaiskola szellemében való érdemleges átszervezése és ebből kifolyólag a tanulmányi kereteknek, tananyagnak olyatén megállapítása, amely a munkaiskola szellemének és a mai kor értékelésének megfelel. Annál is sürgetőbb a középiskolai tanulmányi rendszernek ilyen irányú reformja, mert a többi iskolában már sokkal fokozottabb mértékben érvényesül a munkaiskola szelleme. Az elemi iskolákban az 1925. évi tanterv óta tulajdonképpen az egész vonalon érvényesül a munkaiskola elve. Ennek a hatásaként lépett fel az elemi és a középiskola közötti évről-évre mélyebb szakadék, amely a középiskola első osztályainak tanításában lényeges nehézséget okoz mindaddig, amíg nem fog a középiskolában is érvényesülni a munkaiskola elve, amely már egyre jobban tért hódít a polgári iskolában is. Ha tehát a munkaiskola elvét az új középiskolai reform nem fogja elvileg az egész reform középpontjába állítva annak átfogó alap- gondolatává tenni, akkor ez az intézmény el fog szakadni az élettől, a tudományos haladástól, az elemi iskolától, amelyre épít, az egyetemtől, amelyre előkészít és más középfokú iskolától. Önmagában pedig meg fog hasonlani, mert egyre több középiskolai tanár teszi magáévá a munkaiskola alapelveit és ennek megfelelően értékeli tárgyának tantervi anyagát, s ezzel meg fogják bontani, részben már is megbontották, a középiskola értékelésének egységes mértékét a tanuló megítélése terén. Nem a középiskola maradisága okozta azt, hogy a munkaiskola elvei sokkal hamarább tért hódítottak az elemi és polgári iskola falai között, ahol szinte már egészen áthatják az intézeti munka minden, illetve jelentékeny részletét, holott a középiskolában eddig még csak kezdő, szinte tapogatózó kísérletezés folyik e téren. Ennek a sajátos jelenségnek természetes okát abban látjuk, hogy a munkaiskola elvének érvényesítése rohamosan fokozódó nehézségekkel jár akkor, ha azt az idősebb kornak megfelelő magasabb színvonalon szeretné megvalósítani. így tehát természetes, hogy ez a mozgalom a 12 éves korig tanító elemi iskolában indult meg ; ma kezd otthonossá válni a 14 éves korig tanító polgári iskolában és az első kísérletezés korát éli a 18 éves korig terjedő középiskolában. Éppen ebből kifolyólag legalaposabb előkészítésre, legtöbb körültekintésre ezen szellemnek a középiskolába való bevezetésénél van szükség. Ennek igazolására röviden reámutatok két középiskolai tanítási reformmozgalomnak a fiaskójára. Az egyik a modern nyelvekben az ú. n. direkt módszer, a másik az infinitézimális gondolkodás bevezetése a mennyiségtan
