Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Arató István: Középiskola és munkaiskola
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 179 tanítási anyag okozza a nehézséget, hanem a tanuló nem tud tanulni, tehát meg kell őt tanítani magára a tanulásra is. Bevonult a pszichológiába a „hogyan tanuljunk helyesen“ című fejezet, szülői értekezletek, iskolai értesítőkben közölt értekezések egyre nagyobb számban foglalkoznak a helyes tanulás kérdésével. Ha azonban a pszichológiai tankönyveknek idevonalkozó fejezeteit, vagy a tárggyal foglalkozó közleményeket megnézzük, azt fogjuk tapasztalni, hogy legtöbbször a címeket így lehetne kiegészíteni, hogyan lehet memorizálás utján helyesen és jól tanulni, mert ezek a tanulmányok legnagyobb részben és egyoldalúan csak a emlékezetre épülő tanulásról szólnak. Hiába azonban minden igyekezet a memorizáló tanulás egyes fogásainak elsajátíttatására, a legszorgalmasabb és legtehetségesebb tanulók sem mentesülnek a szellemi túlterhelés nyomasztó terhe alól. Nem hoz enyhülést az a miniszteri rendelet sem, mely a túlterhelés enyhítését azzal szeretné megoldani, hogy a tanár az anyagot megfelelően válogassa ki, elhagyva, vagy röviden tárgyalva a kevésbbé fontosakat. De mi az a kevésbbé fontos? Majdnem annyi vélemény, ahány ember. Ez az irányzat hozza létre a különböző betűkkel szedett tankönyvtípusokat, melyekben az ú. n. fontosabb nagyobb betűvel van szedve, s a kevésbbé fontos apró betűvel. Ne feledjük el, hogy középiskolai tankönyveink típusa is abban a korszakban alakult ki, amelyet a tudományosan rendszerező, teljességre törekvő tanítási rendszer jellemzett. Az volt a jó könyv, amelyben sok minden benne volt, a legújabb kutatások eredménye is tárgyalásra került. Az újabb és újabb tankönyvek azzal akarták túlszárnyalni egymást, hogy többet dolgoztak fel, mint az elődjeik. így kényszerült azután a tanár a kihagyásokra s a tankönyvíró, hogy a tanár ezirányú munkáját megkönnyítse, a különböző szedés használatára. A tanuló pedig még ennek ellenére is sokszor dióhéjakból, zsebkönyvekből, tartalmi kivonatokból tanult. Több mellékkörülmény játszott és játszik azután közre abban, hogy a túlterhelés mind elviselhetetlenebb méreteket ölt. A túlterhelés folytán fáradt és egyoldalú emlékezeti munkával képzett középiskolai tanuló az egyetemre kerülve nem állja meg a helyét olyan mértékben, ahogy az kívánatos volna, s egyre több a panasz a középiskolából kikerült ifjúság képzettségének nem elég magas színvonala miatt. Miként láttuk, azt a hatalmas ismeretanyagot, amelyet az ifjúsággal közölni és elsajátíttatni a középiskola egy félévszázadon keresztül hivatásának tartott és tart, az egyetemek és a főiskolák szükségletei határozták meg. S amikor ezek az intézmények, amelyekre való előkészítés a középiskola egyik főfeladata, a jelentékeny túlterhelés árán elért eredménnyel nincsenek megelégedve, akkor természetesen még nyomasztóbbá és nehezebbé lesz a túlterhelés elviselése. Minek ez a rengeteg tanulás, ha maguk a főiskolák sem tartják azt megfelelőnek? .Jellemzően jutnak kifejezésre
