Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Arató István: Középiskola és munkaiskola
180 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ezek a viszonyok Balogh Józsefnek a Magyar Szemle 1927. évi nov. számában megjelent abban a tanulmányában, amely az egyetemre került ifjúság képzettségére vonatkozó kérdésekre az egyetemi tanárok részéről adott feleleteket feldolgozza. Bármily indokolatlan és igazságtalan megállapításai vannak is ennek a cikknek a középiskolai tanárság munkájával szemben, azért nem lehet mellette közönyösen elhaladni, ha ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk. ,,Ez az ankét — írja Balogh említett tanulmánya —, (75 egyetemi tanár megkérdezése) meglepő és — fájdalom -— lesújtó eredménnyel zárult. Hetvenöt válaszadó egyetemi tanár úgyszólván egyhangúan állapította meg, hogy a tudományos kiképzésben részesülő mai magyar ifjúság számottevő része készületlenül jő az egyetemre ; általános képzettsége, tudományra való hajlandósága ennek következtében csekély, felkészültsége főiskolai munkájának elvégzésére mindenesetre elégtelen : idegen élőnyelvi ismeretei a semmivel egyenlők... A válaszok nagy mértékben pesszimisztikusak, lehangolt, nemzetünk sorsáért aggódó tudósok segélykiáltásai.“ De nemcsak az egyetemek és főiskolák értékelése változik meg az idők folyamán a középiskolai tanulóknak a középiskolában szerzett műveltségére vonatkozólag, hanem a társadalom széles rétegeinek közvéleménye is. A világháború és az ezt követő időknek erőfeszítései, amelyek alatt a nemzet minden egyes tagjának a legnagyobb mértékben felfokozott erővel kellett helyét megállania, bármilyenek voltak is életviszonyai, arra az általános tapasztalatra vezettek, hogy az élet felfokozott követelményei között elsősorban olyan irányban képzett emberekre van szükség, akik nemcsak széleskörű ismeretekkel rendelkeznek, hanem akiknek minél biztosabb megfigyelő és ítélőképességük van, és akik az élettől reájuk mért feladatokat szívós, kitartó munkával képesek megoldani. Ennek hatása alatt egyre fokozódik a követelmény oly irányban, hogy az ifjúságnak szellemi képességei necsak az emlékezet egyoldalú foglalkoztatásával, hanem minél többoldalúan fejlesztessenek ki, s különösen a munkateljesítő képesség fokoztassék. Ez az irányzat, támogatva a kísérleti pszichológiának tudományos eredményeivel, hozza létre a didaktika terén azt a mozgalmat, amelyet az új iskola, a cselekvés iskolája, vagy leginkább a munkaiskola néven szoktunk említeni. Ennek az irányzatnak lényege az, hogy a tanár vagy a tankönyvközölte ismeretek megtanulása helyett a tanuló minél többirányú, szellemi és testi képességeit foglalkoztató rendszeres munkával láttassák el olyan módon, hogy e munka során a szükséges ismereteket is fokozatosan elsajátítsa. E cél érdekében ez az új irányzat felszabadítja magát a mechanikusan megszerzett adatismeretek sokaságát túlértékelő előítélet alól, s nem annak a tanulónak a műveltségét tartja legértékesebbnek, amelyik stopperórával mért rövid idő alatt felel adatszerű ismeretei iránt kutató kérdésekre, vagy amelyik egy bizonyos megadott rövid idő alatt nagyszámú ilyen kérdésre
