Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 1. szám - Dr. Gacsályi Sándor: Általános műveltség és a középiskola

u>

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

igen előkelő, sőt tálán a legelőkelőbb helyet fogják elfoglalni, de más a műveltség végtelen birodalma és más az a szűkre szabott és szűkre szabható provincia, amelyet általános műveltségnek nevezünk. Bár mindnyájan ismerjük azokat a végtelen szolgálatokat, amelyet az emberiségnek tettek, mégis ha visszaidézzük emlékezetünkbe a háború előtti gimnázium élettől idegen szellemét, nehezen tudjuk magunkban legyőzni az érzést, hogy az iskolában a klasszikusok egy kissé túlélték önmagukat.

Fölvetődik itL még az a kérdés, hogy a klasszikusok, ha tartalmi tekintetben nem is örökéletűek, de talán valami olyan különös formális képzőerő rejlik bennük, amely a lelkiképességek harmonikus kifejlődését inkább elősegíti, mint bármely más stúdium. E kérdéssel már más alkalommal foglalkoztam, így önmagam ismételni nem akarom, ehelyett csak röviden kijelentem, hogy a klasszikusok ily irányú, mással nem pótolható hatását valószínűtlennek tartom. E kijelentés így minden megokolás nélkül elég merész, ezért óvatosságból elráncolom magam egy pár ismert név mögé. E nézetet vallották Herbart, Spencer, Spengler, Ostwald és Le Bon is, hogy csak e pár nevet említsem meg.2

Ha nincsenek időfeletti eszmények s nincsenek örök értékek, akkor hát az iskola a jelen szeszélyeinek kiszolgálója s a divat zászlóhordozója legyen? Nem erről van szó. Az iskola bizonyos fokig konzervatív intézmény s a konzerválást, az utókorra való átszármaztatást pedig csak az érdemli meg, ami érték. De hogy válasszuk el a jelen zűrzavarában, kellő történelmi perspektíva nélkül, az értékest az értéktelentől, a divatostól?

Minden embert a jelenségek bizonyos tömege vesz körül. Egész életünk tulajdonképpen nem más, mint e jelenségekkel való találkozások végtelen sorozata. Ha ezeket a gyakoriság szempontjából vizsgáljuk, úgy tapasztaljuk, hogy a szavakhoz hasonlóan egyesek lépten-nyomon belénk ütköznek, másokkal már csak időről-időre találkozunk, végül vannak olyanok is, amelyek életünk folyamán csak egyszer-kétszer kerülnek elénk, Amerikában már megszerkesztették a főbb idegen nyelvek szógyakorisági szótárait s ezeket a nyelvtanulás szempontjából fel is használják. Ugyanígy meg lehetne . zerkeszteni a jelenségek gyakoriságának a könyvét is. Az általános műveltség szempontjából természetesen elsősorban azoknak a jelenségeknek a megértése jön számításba, amelyek leggyakoribbak. De van-e valami, ami gyakrabban érintene bennünket, mint a divat,

3 a) Herbart : Umriss. Idézi Lux Gyula: A modern nyelvek tanítása és tanulása. Miskolc 1925. 82. 1.

b) H. Spencer: Education intellectual, moral and physical (The Thinker’s Library No 2.) 44—45. 1.

c) Spengler: Neubau des deutshen Reiches. I. Komis Gyula ismertetését. Tanáregyesületi Közlöny 63. évi. 220 1.

d) Ostwald: Nagy emberek. Fordította Fogarasi Béla. Budapest. 1911. 33. 1.

e) G. Le Bon : La Psychologie de l’Éducation Paris. 1930. 157—175.1.