Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 1. szám - Dr. Gacsályi Sándor: Általános műveltség és a középiskola

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 11

amely állandóan fülünkbe reklámozza a legmúlandóbb és legértéktelenebb dolgokat.

Itt kezdődik a tudomány szerepe, amelynek hivatása annak megállapítása, hogy a bennünket körülvevő jelenségek közül melyik a divat múlandó produktuma s melyik a társadalom, illetve a műveltség fejlődésével organikusan összefüggő. A megkülönböztetés nem is olyan nehéz. A divat gyökere rövid, s ezért múlandó, az organikusan kifejlődött jelenségé mély, s ezért állandó. így jelent meg a múlt század folyamán, mint új jelenség a gép, amelybe állandóan beleütközött az ember. Hogy nem divatról volt szó, az mihamar kiderült, s az iskola kénytelen volt az új jelenségeket „megértető“ természettudományok előtt kapuit megnyitni. Ma ugyanígy ütközünk bele a társadalomtudomány és közgazdaságtan fogalmaiba és problémáiba, s az iskola már is készül, hogy megértésükre megtanítson bennünket. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy ezeket az ismereteket, nem a pénzkereset utáni utilitáiisztikus vágy, hanem a mi korunknak megfelelő s a szó ideális értelmében vett általános műveltség teszi szükségessé.

Az organikusan fejlődő tudás olyan, mint a fán az új gyűrű, amely összeforr a régivel s azzal együtt pusztul el, a divat pedig csak olyan, mint a kéregre kent mész, amelyet az idő előbb-utóbb lemar onnan.

Az elmondottakban benne van a válasz némileg arra a vádra is, hogy a jelen szolgálatába állított iskola gyökértelen, mert figyelmen kívül akarja hagyni a múltat. Az tagadhatatlan, hogy az általános műveltség súlypontja a jelenen, nem pedig a múlton van, s ennek megfelelően az iskola is tekintetét elsősorban a jelenre kell, hogy irányítsa. Ez azonban nem jelenti a múlt figyelmen kívül hagyását, már csak azért sem, mert a jelen megértésének kulcsa a múlt kezében van. A mai társadalmi rend gyökerei a középkorba, a munkás- mozgalomnak, korunk egyik fontos problémájának a gyökerei legalább is az angol ipari forradalomig nyúlnak vissza. A múltat tehát ezután is tanulmányozni kell, de elsősorban azért, hogy a jelent megvilágítsa és megértesse velünk. Eddig ellenben az történt, hogy a múltat a múltért tanultuk, a jelent pedig figyelemre is alig méltattuk. Ez lehet a tudós álláspontja, de nem az általános műveltséget nyújtó iskoláé.

Vájjon helyes-e az iskolát a maga ideális magaslatából az élet alacsony nívójára leszállítani — kérdik igen gyakran az ideálizmus barátai —, mikor az élet zavaros árjában ott hömpölyögnek a mai kor összes betegségei is, amelyek könnyen megfertőzik az ifjú fogékony lelkét? A félelemre nincs sok ok. A történelem azt bizonyítja, hogy eddig minden kor megteremtette a maga belső struktúrájának megfelelő iskolát, azaz a maga életéhez közelítette azt a nélkül, hogy oda a mindennapi élet szennyes árját beengedte volna. Ellenkezőleg, minden kor az iskolában vetítette ki azt az ideáll, amelyben a tökéletes ember típusát elképzelte. Ha tehát mi a jelenhez, az élethez