Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
1Ü2 PRO LES T Á KS TAN ÜGYI SZEMLE ben bizonyára további alkotások vágya él lelkében, s így remélhetjük a fenti kérés beteljesedését. Ebből művének betetőzése, az egész magyar kultúrának pedig mérhetetlen nagy előnye lesz. Budapest. Dr. Rohm Dezső. „A fizika jjomlolalvilájja." írta : Mikola Sándor gimn. igazgató, a MT. Akadémia levelező tagja. Budapest, 1934. Szerző kiadása (Szilveszter írod. és Nyomdai Rt.). Mély érdeklődéssel és élvezettel olvastam ezt a valóban nagyszabású munkát, amelyben a fizikus széleskörű tudása, a filozófus mélysége és a költő szárnyalása nyilvánul meg. Szinte lehetetlen, hogy ilyen nagyszabású munkáról, egy rövid cikk keretében, csak hozzávetőlegesen kimerítő ismertetést is lehessen adni. Hiszen a mű sokkal többel ad, mint amennyit a cím ígér ; egyrészt valóban benne van a fizika egész gondolatvilága, de másrészt megtaláljuk benne az emberiség egész művelődéstörténetének alapjait. Ez érthető is : a fizikai vizsgálódás természete hozza magával, hogy a vele kapcsolatos dolgoknak ki kell terjedniük az egész emberi művelődés alapjelenségeire ; jóformán mindenre, ami az ember életét, fejlődését érdekli. Elkezdve az emberi műveltség legelső alapjainak lerakásától, végig kísérhetjük a fejlődés folyamatát a legmagasabb gondolatok kifejlődéséig, amelyek a mai tudományos világfelfogás középpontjában állanak, és szinte a költői intuíció szárnyain pillantást vethetünk a jövendő fejlődésbe is. Az egész munka négy főrészre oszlik : az első rész : ,,A közvetlen tapasztalat fizikája“, a második : „A makrokozmosz fizikája“, a harmadik „A mikrokozmosz fizikája“ és végre a negyedik „A fizikai megismerés !“ Az első részben tárgyalja az emberi ismeretek fejlődésének kezdeteit. Szinte látjuk, hogyan fog hozzá a kezdetleges ember napi munkájának ellátásához ; hogyan találja fel első, egyszerű eszközeit ; hogyan állítja elő először a tüzet, hogyan jön rá a kerék használatára : „Minden idők egyik legnagyobb jóltevője, a civilizációnak leghatalmasabb építője volt a primitív kultúrának ez az embere, aki a kereket feltalálta.“ így indult meg a mechanika fejlődése. Megismerjük az emberi beszéd keletkezésének valószínű történetét és ezzel kapcsolatban a hangtan fejlődését. A számok fogalmának tapasztalati kialakulása, a téralakzatok megismerése, és vele együtt a geometria fejlődése, az időszámítás megalkotása, a külvilágban való szabályosság felismerése, a látás és annak eszközei, mind azt bizonyítják, hogy nagyon sok olyan ismeret volt meg már az ókorban is, amelyeket aztán később, amikor már igen sok közülök a középkor folyamán feledésbe ment, újra fel kelleti találni. Tehát tulajdonképpen a legmélyebb értelemben vett művelődéstörténeti munkának lehet ezt a részt tekinteni. A hőelmélet kifejlődése, a gőzgép feltalálásának és tökéletesítésének szinte regényes története, az elektromosságra vonatkozó tudás kialakulása, az energia fogalmának fejlődése pedig már a fizikai világfelfogás legmagasabb tájaira vezet el bennünket. A második rész, a makrokozmosz fizikája, először az ókori kozmológiákat ismerteti. Az a primitív alapgondolat, hogy minden létezőnek van „szelleme, amely magában hordja az illető dolog tulajdonságának lényegét“, a minden- ség egységében vetett hitet alakította ki. „Es az a gondolat, hogy a természet változatos tüneményei közt mindig van valami, ami változatlanul megmarad, a fizika legszebb és legeredményesebb kutatásainak vált kiindulópontjává.“ A Föld gömbvoltának és méreteinek eléggé pontos ismerete meg volt már a görögöknél is, de akkor még nem volt meg a kellő általános műveltség ahhoz, hogy ez a felfogás elterjedjen. Mert a nagy tudósok mellett meglehetősen tudatlan tömegek éltek. A Kopernikusz- Kepler—Galilei-féle rendszer óriási hatása abban leli magyarázatát, hogy abban a korban már a fölfedezések és egyéb ismeretek előkészítették az emberek nagyobb tömegét ezen gondolatok befogadására. A skolasztikus rendszer rombadőlt már ekkor, „de mint örökbecsű érték megmaradt a természet törvényszerűségébe vetett
