Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTEST Á XS TAX ÜGYI SZEMLE 16.5 hit. Ezen fejlődött tovább az emberi szellem." A mindenségben „egyszerű" törvényeknek kell uralkodni és az a gondolat juttatta uralomra Kopernikusz rendszerét. Newton tanítása, törvényének nagyszerű alkalmazása a Neptunus fölfedezésére, ezt a világfelfogást a legmagasabb fokra emelte. De a világtér szerkezetére vonatkozó ismeretek tovább fejlődtek. Ellenmondásokat találtak, sőt már maga Newton is talált ilyeneket felállított törvényeiben. Ezek a fizikusokat újabb gondolkodásra serkentették. Amint Bolyai János megalkotta az Euklides-féle tértől független geometriát, úgy indult meg a gondolkodás az abszolút tér és idő fogalmától független fizikai világfelfogás megépítése felé. Ezt a gondolatot akarja megvalósítani az Ein- stein-féle relativitás. Ezt a gondolatfolyamatot nagyon mélyen ismerteti a könyv. Lehetetlen ill ennek részleteibe elmerülni, hiszen ez maga egy külön hosszú értekezés Volna ; csak arra utalok, hogy az, aki ennek a mélyen járó, nehéz problémának igazi lényegét meg akarja ismerni, jobb alapvető ismertetést nem találhat, mint ez ü könyv. A relativitás elve is a szabályosságon, a törvényszerűségen épül fel, de a „relativitás-elméletben a maga erejét érző emberi szellem merész lendülettel a tények fölé veti magát és a maga belső szemléletéből merítve fogalmait és igazságait, elő akarja írni, hogy a mindenségnek milyennek kellene lennie 1“ Sok, sok a nehézség ennek az elvnek az alkalmazásánál, „de e nehézségek dacára a relativitás-elméletnek igen nagy jelentősége van". „A relativitás-elmélet értéke azokban az új bepillantásokban fekszik, amelyeket a vizsgálódó tudósok számára teremtett.“ A harmadik rész a mikrokozmosz fizikája, az anyag szerkezetére, a hő és fényjelenségekre, az elektromosságra vonatkozó ismeretek fejlődésével foglalkozik. Ismerteti a kvantum-elmélet keletkezését, amelyre egyik helyen ezt mondja : „Megszűnvén a tér és időszerinti okszerű leírás lehetősége, az atomfizika számára nem maradt más megismerési alap, mint a statisztika- szerűség és a valószínűség.“ Végül rátér a mai kozmológiákra, a különböző csillagtípusokra, az evolúció, a világrendszer fokozatos tágulásának elméletére. „Rögtön szemünkbe tűnik, hogy e kozmológiák a legszélsőségesebb spekulációknak az eredményei, és nemcsak hogy ingatag az alap, amelyen nyugszanak, hanem sokszor nincs is semmi alapjuk.“ „Nyilvánvaló, hogy az itt használt fogalmak és tételek rettenetes nagy extrapolációnak az eredményei." „Ügy tűnik föl, mintha a kozmológusok nagyon nekigvürkőzve meg akarták volna mutatni, hogy a létező világ keletkezését teremtő-aktus nélkül is meg tudják értetni ; de aztán a nekigyürkőzésnek siralmas vége lett, mert az, amit alkottak, még jobban kiabál a teremtő után, mint a valóban létező világ.“ Csupán ezzel a néhány idézettel akartam jellemezni ezt a részt és fölkelteni mindazok érdeklődését, akik ezzel a problémával szeretettel foglalkoznak. A negyedik rész : a fizikai megismerés. „A 11). század felismerő és alkotó- képessége a legmerészebb fantáziájú költők álmát is túlszárnyalta“ mondja a könyv. A 19 20. század fizikája egyébként két különböző irányban mozog. Az egyik el akarja vetni az okszerűséget, ezek a kvantum-elmélet követői, a másik a törvényszerűségek alapján áll és itt arra az érdekes következtetésre jut a szerző, „hogy a relativitás-elmélet nem áll ellentétben a klasszikus felfogással, sőt hogy annak a legjellemzőbb kifejezője“. A forgalomba került két kifejezés, a „makroszkopikus és mikroszkopikus természetszemlélet“-re ezt mondja : „Nyilvánvaló tehát, hogy ez csak két új frázis, amelyeknek semmi közük sincs a megfigyeléshez és az észrevételhez, ellenben igen könnyen adnak alkalmat félreértésekre.“ Nagyon szép a könyv fejtegetése a hipotézisekről, amelynek végző következtetése : „a hipotézisek életet visznek a tudományba, de ha nagyon begyökeresednek, dogmává és a haladásnak akadályozóivá válnak“. A „Valóság és az elmélet“ és „A természet és az ember“ c. szakaszokban, ezt mondja : „A nagy tudósok alkotásaiban sokszor több költészet van, mint akárhány költői műben és a nagy költők műveiben sokszor több igazság van mint akárhány tudós munkában“ és „A való nem valami, aminek homlokára 3*
