Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
161 PROTEST Á NS TANÜGYI SZEMLE kávéházi körök, végül irodalompártolók sorakoznak. Bevezetését az Irodalmi törekvések jellemzésével zárja be. Külföldi irányok visszahangjáról ír, jellemzi az írói csoportosulásokat, érdekesen mutat rá az új zsidó írói nemzedék faji öntudattól sarkalt előnyomulására. A Közérdekű Irodalom című nagyobb részben tárgyalja a szónoklat és publicisztika nagyjait, kiemeli pl. a református Szász Károly és evangélikus Győry Vilmos szerepét, majd 45 név sorakozik (itt már névsorban) egészen legújabb időkben élőkig, pl. benne van már Apponyi Albert halála is. - Külön tárgyalja Gyulai Báli, Beöthy Zsoltot. Közel 100 oldal jut Irodalomtörténet és kritika című fejezetének : kiemeli a nagy Beöthy jelentőségét, s 66 irodalomtörténetírónak neve zárja be a részt. Végül Történeti és nyelvészeti irány ok-at jellemez. Ezzel eljut a nagy írókig : 80 oldalon szól Jókai Mórról az eddigi kötetek beosztási rendje szerint. Előbb életét jellemzi, végén adatszerű évszám szerinti felsorolással, ír róla mint regényíróról és novellaíróról, mint elbeszélőről, költő- és színműíróról, végül gazdag irodalmat ad 1933-ig. A következő nagyobb rész Mikszáth Kálmánról szól több, mint 50 oldalon. Erre Költészet összefoglaló címen tárgyal hét költőt : Gyulai Pál, Szász Károly, Vajda János, Ábrányi Emil, Endrődi Sándor, Reviczky Gyula, Kiss József nyernek itt méltó megítélést, majd A költészet fejlődése összefoglaló szakaszban 98 költőről hallunk. Erős kritikát gyakorol egyesekről (Heltai Jenő, Széchy Károly, Szilágyi Géza). Itt is érezhető, hogy az 1900-nál való megállás miatt sok jellemzés csonka. Népköltészet címen 1 i lapon felsorolja a katolikus és protestáns egyházi énekeket. A műfordításról szóló fejezet Szenczi Molnártól Kazinczy!) át a századvég sok fordítójáig mindenkinek juttat néhány jellemző szót. A regény és dráma című szakasz közel 200 oldalon emlékezik meg Tolnai Lajos, Baksay Sándor, Rákosi Jenő, Csiky Gergely, Petelei István, Rákosi Viktor, Eötvös Károly munkásságáról, kiegészítve ezt a novella és regény, dráma fejlődésével és az ifjúsági irodalommal. 100 név szerepel a regény és novella mesterei közt, l'élszáz a drámaírók sorozatában. Itt maga a szerző mondja ezt : „Az 1890-es években Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Kóbor Tamás és Pékár Gyula már magukra vonták a figyelmet, de igazi tehetségükben még nem bontakoztak ki. Azt sem sejtette senki, hogy a XX. század első évtizedeiben milyen új erők és új irányok vonulnak fel majd meglepetésszerűen a magyar irodalomban.“ (739. lap.) A minden kötet végén szokásos Visszapillantásban összegezi a magyar irodalom termékeit, s tárgyalja a hazai német, tót, szerb és román nép irodalmának ekkori életét. — Befejezi a kiválóan megbízható Mutató a kötetet. . A fenti idézet, de maga az a tény is, hogy olyan időponton áll meg ez a kötet, mikor a mai irodalom felé csak mutat, de már nem áll oda vezetőként, késztet arra a kérésre, hogy Pintér Jenő, ki hatezer lapon át vezette a művelt magyarságot irodalma értékeinek megismerésére, ne engedje át az utolsó harminc év tárgyalásának elhagyásával a vezetést avatatlanoknak, az irányítást olyanoknak, kik divatnak hódolnak ; hanem adja meg ő maga ezt még egy okvetlenül következendő nyolcadik kötetben. Ez a kérdés bizonyára meghallgatásra talál a most munkabírásának teljében levő szerzőnél. Hiszen igaz, hogy élete célkitűzését megvalósította, élete nagy müvét olyan teljességben megalkotta, mint csak a legnagyobbak tudták megtenni : de úgy érezzük, hogy teljességében szenvedne hiányt a példátlan alkotás, ha végét 1900-ban hagyná meg, s nem egészítené ki annak a kornak tárgyalásával, melyet a világháború s az utána következő nehéz idők olyan nagyon jellemeznek. Ez a kérő szó már maga, de az eddigi kötetek ismertetése során elmondottak újraismétlésc igazolja legjobban, milyen nagy elismeréssel kell a hetedik kötet megjelenését is hírül adnunk. Protestáns szempontból a mű olyan objektivitást árul el, olyan szinte szokatlan jóleső megismerését értékeinknek, hogy ezért még külön hála illeti részünkről a nagy szerzőt. Következő élelé3
