Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Szathmáry Lajos: A tanár az irodalomban
140 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE esetleg csak altatószer. A legtöbb dolog más okból jő létre, mint amilyen célra felhasználjuk. Az irodalom a villamoson szórakozó gépírólányok meggyőződése ellenére is komoly dolog : a nagy élet lázát méri, az egyéni és társadalmi élet millió szálból szövődő törvényeit tapogatja. A tudományok élő funkciók szabályait betűkbe rögzítik, elvont képletekbe dermesztik. Az irodalom, mint művészet, az életnek megsejtett Ariadne-fonalait, szerkezetét a mindennapi élet banalitásai alól kitetsző igazi vezető vonalait kutatja. Hogy hogyan? Lehántja az élet szövetének kicsinyes járulékos elemeit s mintegy csak az ütőereket tapogatja, de a meglátott tételeket mégis élő, mozgó, képszerű tükörben adja elénk. Az irodalom tehát kiragadja az életnek egy-egy jellemző, lényeges vonását s eltakarítja mellőle a momentán lényegtelen, csak figyelmet-elterelő momentumokat. Ennyiben tehát nem másolata az életnek. De hiszen csak úgy jár el, mint a fizika, amely, hogy a megsejtett igazság szembetűnőbb legyen, kísérlet címén leegyszerűsíti a természetet s a lényeget adja meztelenül, de mégis képszerűen a természetbe belelátni gyarló szemlélő elé. Innen van az, hogy az író által kihangsúlyozott mondanivaló sokszor kiáltóbb, megdöbbentőbb mint az élet. íme, azért kell az irodalom, hogy megláttassa velünk, ami melleit mi elmennénk ; hogy vészjeleket adjon, s annál rikítóbban vijjogjon, minél süketebb a hallgatósága. Mindezt azért mondtam el, mert sokszor hajlandók vagyunk legyinteni, hogy : eh, ez csak regény. Vagy más esetben, ha a regény előttünk kellemetlen képet rajzol, rögtön védelmi állásba helyezkedünk, s az írónak rójuk fel a kellemetlenkedést. Pedig. . . mi akármit teszünk is, akárhogyan elítéljük is a szerzőt, az álláspontját, a művét : a regényt olvassák, az irodalommal egyetértenek, az irodalom közvéleményt teremt, presztízst épít, vagy rombol, esetleg új utakat mutat ; ha nem velünk, nélkülünk ; esetleg : ellenünk. Tiltakozást tudomásul nem vesz, miként az orvos sem, hanem a sebbe nyúl, kitapintja a bajt és közszemlére teszi. A következőkben arról lesz szó, hogy hogyan rezonál az irodalom az életnek az iskolával, illetve az azt képviselő tanárral való viszonylatára. Az irodalom diagnózisa szomorú lesz, mint a röntgent felvevő orvosok fejcsóváló véleménye. Ez lehet kellemetlen a tanároknak ; de hiszen ha abszolút szeplőtelen és gáncstalan lovagi szerzet volna a tanári rend, akkor kritikán felül állana, mint az angol bíró pártatlansága, s nem volna híja a presztízsének. Ha sokat elhessegetünk is a sötétlátásúak rémképeiből, még mindig marad elég az elszörnyedésre. Szinte a reformáció korának nagy lelkiismeret- vizsgálatára, őszinte bűntudatára, peniteneiájára van szükség e téren, valami benső megújhodásra, új presztízs teremtésére. De hiszen református emberek között ez nem ok a visszariadásra. Mozgóképszerűen, apró képeket, életdarabokat fogok elmondani korszakformáló írók műveiből. A szabályt pedig, mint a nyelv
