Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Nagy Miklós: A tanár viselkedése az iskolán kívül
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 143 zettségeink is vannak, holott nem ritkán a legteljesebb mértékben elhanyagoljuk ezeket a kötelességeket. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban számolnunk kell még a vidék mentalitásával is. Be kell ismernünk, hogy a legnagyobb képzettségű, tudományos munkásságában elsőrendű tanár is közmosoly tárgyává lesz a vidéken, ha félszeg és ügyetlen társaságban, meg a fehér asztal mellett. A vidéki tanárnak bizony sokszor a parketten is meg kell állnia a helyét, mert ezzel nevelői munkájának sikerét mozdítja elő. A társadalmi érintkezéssel kapcsolatban meg kell emlékezni egy másik jelentéktelennek látszó, pedig lényeges kérdésről : az öltözködésről is. A vicclapok és színdarabok közkedvelt tanáralakja 50 éves, zsírpecsétes Ferenc József-kabátjában, horpadt keménykalapjában, ormótlan cugos cipőjével, lehetetlen nyakkendőjével, vasalatlan ingével és négyhetes szakállával ne a felháborodást váltsa ki belőlünk, mert ez tulajdonképpen egy évtizedek folyamán kiérlelődött, abszurdumig vitt kritika a társadalom részéről a tanári renddel szemben. S ha van is sok túlzás — különösen ma már — ebben a karikirozásban, inkább tanuljunk belőle, hiszen azt mi is beláthatjuk, hogy az ilyen groteszk figura, legyen bár feje tele a klasszika-filológia vagy a mathézis összes csinja-binjával, levéltárban, könyvtárban, szobatudósnak, tudományos könyvek és cikkek írójának elsőrangú lehet ugyan, de nem való középiskolai tanárnak, ahol állandóan a külvilág és a diákok szeme előtt kell forgolódnia. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ez a követelmény a dandyskedés területén akar a tanárok számára babérokat biztosítani. Attól a tanártól, akinek a cipő fénye vagy a nyakkendő kötése fontosabb probléma mint a dolgozatjavítás, vagy az órára való pontos bejárás, az ifjúság nem veheti komolyan a nevelést. Kellő mérséklettel kell a középűton járni, mert az is bizonyos, hogy a belső lelki rendezettség, ha nem is mindig, de átlagos és normális embernél többnyire összefügg a külső testi rendezettséggel. A gondosan, rendesen, ízléssel öltözködő tanár már megjelenésével nevel, a magával mit sem törődő, pacuha tanár pedig a slendriánság bacillusaival fertőzi meg az osztályt. A tiszta, csinos öltözködést szerintem még a tanulóktól is meg kellene követelnünk, természetesen a szülők anyagi viszonyainak megfelelő mértékben. Nem is tudom elképzelni, hogyan követel az a tanár tisztaságot, rendet és pontosságot a tanulótól, aki külső megjelenésében élő szobra a rendetlenségnek és hanyag* ságnak. Igaz, hogy az ilyen tanár nem is szokott növendékeitől sokat követelni, hiszen a tapasztalat mutatja, hogy leginkább az ilyen tanár fejére nőnek rá a tanulók, és ők a tárgyai a gombamódra növekedő diákanekdotáknak. Néhány külsőségnek ilyen futólagos felemlítése után rátérhetünk a lelki élet kérdéseire is, mert tagadhatatlan, hogy a tanári élet elsősorban intellektúális élet, s nálunk társadalmi élet, öltözködés és
