Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Nagy Miklós: A tanár viselkedése az iskolán kívül
144 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE egyéb kérdések fölött dominálni kell a lelki életnek, a lelki élet kiegyensúlyozottságának. A jó pap holtig tanul elvének igazsága fokozott mértékben érvényes a tanárságra, mert a tanár intelligens, fejlődésben levő és kíváncsi ifjúság körében éli le a maga életét, s ennek az ifjúságnak a szellemi igényeit ki kell elégítenie. Felmérhetetlen kár származik a tanár tekintélyére abból, ha a tanár az ifjúság érdeklődésére nem tud válaszolni kielégítő módon. Ezért kötelessége a tanárnak az állandó szellemi foglalkozás. Érdeklődése azonban csak részben és ne kizárólagosan forduljon szaktárgyai felé, mert a tanulók — német paedagógusok vizsgálódásai szerint — nem is annyira a szaktudást, mint az általános, minden irányban kiterjedő műveltséget várják tanáraiktól. Különösen a modern élet problémái, ezek között is elsősorban az ifjúságot érintő kérdések érdeklik a tanulókat, amiket a tantárgyak kapcsán igyekezzünk a tanulóifjúság előtt röviden érinteni és megbeszélni. Politikai, társadalmi, művészeti, irodalmi és tudományos aktualitások tárgyalását — figyeljük meg — mindig feszült figyelemmel kíséri az osztály, s ezt az érdeklődést nagyon jól fel lehet használni saját tárgyunk megszerettetésére, illetve a tárgyunk köréhez tartozó örökérvényű igazságok beidegzésére. A tudományos foglalkozás a példaadás szempontjából is fontos. Az a tanár, aki disznót hizlal, 'szőlőt művel, kereskedik, csak a szórakozásnak él, s napilapokon kívül soha semmit sem olvas, hiába buzdítja az ifjúságot a tanulás, a könyv szeretetére, mert ki fogják nevetni érte növendékei. A tanár szellemi élete mintakép lesz az ifjúság előtt, és ilyen irányú viselkedésünknek hű tükrét fogjuk meglátni a gondjainkra bízott ifjúság munkájában. S ha erre valaki azt mondja, hogy akkor ugyancsak elszomorkodhatunk korunkban a saját képünkön, azt felelem rá, hogy az ellenpróba hiányzik. Mert mi lenne akkor, ha még a tanárok példája is lökné az ifjúságot a helytelennek tartott lejtős utón lefelé? Különben a mai túlzottan technikai érdeklődésű világban fokozott mértékben szükséges a példaadás a szellemi élet fontosságának a hangsúlyozására. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy a szellemi irányú foglalkozás nemcsak tanárhoz illőbb, de még jövedelmezőbb is, mint a gazdálkodás. Egy-két évi munkával beledolgozhatja magát akármelyik tanár olyan tárgykörbe, amelyiknek a keretén belül szakfolyóiratok részéről biztosabb és szebb jövedelmet élvezhet, mint a tyúktenyésztésből. Nem mulaszthatom el, hogy meg ne említsek még egy szerintem igen fontos dolgot. Kisebb városokban elkerülhetetlen az, hogy a tanárság némi vezető szerepre ne jusson a társadalmi életben. Nemcsak azért, mert az ünnepélyek rendezése, az iskolán kívüli népművelés feladatai, újságszerkesztés, beszédek tartása, egyesületek szervezése és irányítása (titkárságok, jegyzőségek stb.), mindig a tanárok vállára nehezedik, hanem azért is, mert a tanári szoba véleménye meghallgatásra talál minden olyan helyen, ahol a tanárságban van egy kis összetartás. Éppen ez a relatív fontosság int bennünket
