Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Nagy Miklós: A tanár viselkedése az iskolán kívül
142 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE felett álló, hermetikusan elzárt fellegvár. Mindkét ok arra vezet, hogy 4 tanároknak nem lehet magukat kivonni a társadalmi érintkezés kötelezettségei alól. Sokszorosan érvényes ez a vidéki iskoláknál, ahol egyrészt az iskola is nagyon rá van utalva a társadalom megértésére és szeretetére, másrészt a szellemi élet irányítása és vezetése is a tanárság terhe és kötelessége. Ebben a vonatkozásban egy másik közmondást szeretnék a tanárság figyelmébe ajánlani, amely arról szól, hogy amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Ezért mielőtt szájunkat a társadalom közönyössége, ridegsége, sőt ellenséges érzülete miatt panaszra felnyitnék, vizsgáljuk meg alaposan önmagunkat és nézzük meg, hogy vájjon nem éppen mi vagyunk-e közönyösek és ridegek másokkal szemben. Nem értékeljük-e túl önmagunkat, tudásunkat, belső értékeinket, s nem várunk-e ezen a hibás alapon többet a társadalomtól, mint amennyi bennünket megillet? Nincs-e meg bennünk a hajlandóság, hogy a felnőtteket is úgy kezeljük, mint a sok esetben sajnosán meghunyászkodó diákjainkat? S nem esik-e rosszul, ha a társas életben természetesen egyenrangú feleknek tekintenek bennünket? Mert bizony a társadalmi érintkezés területén sok szemhúnyásra, sok nyelésre van szükség, többre, mint az egymás között való érintkezésben. I)e iskolánk és a nevelés érdekében ezzel le kell számolnunk és erre készen kell lennünk. Nemcsak az iskola, hanem a saját jól felfogott érdekünk is azt kívánja, hogy a társadalom hozzánk illő és vezető rétegeivel a lehetőség szerint ápoljuk a barátságos viszonyt. Még a rideg üzleti számítás is erre vezet. Nem élünk légüres térben, s nem tudjuk érdekeinket védelmezni magasra emelt barrikádok mögött. Az pedig régi dolog, hogy fehér asztal mellett százszor könnyebb eredményeket elérni, mint a zöld asztalnál. De ha arra gondolunk, hogy az embernek szórakozásra is szüksége van, egyenesen a lelki higiénének a parancsszava lesz a társadalmi érintkezés. Nem azt jelenti ez, hogy a tanár vesse bele magát a világi szórakozások örvényébe, hanem csak annyit, hogy módjával és kellő mérték szerint keressük és ápoljuk a baráti összeköttetéseket a kollégátuson kívül is. Szinte hallom az ellenvetést : nincs erre a tanárnak pénze. Pedig nem kell ám ehhez vagyon. Józan és okos ember nem fogja rossz néven venni, ha a tanári házaknál nem talál dáridókat s hadimilliomosok tárcájához illő gazdag ellátást. Az intelligens, szellemes társaságnak megvan a vonzóereje minden müveit ember előtt. Vigyáznunk kell arra is, hogy a társadalmi életben a tanári rendet teljesen egyenrangúnak tartsuk és tartassuk a középosztály többi rendjeivel : orvosokkal, ügyvédekkel, bírákkal és a többi egyetemi végzettségű hivatalnokokkal. Legyünk önérzetesek és ne játsszuk a társadalmi kuli szerepét. Ebből és sok máá szempontból is helyesebb, ha a középiskoláknál nem helybeli születésű tanárok működnek, mert az ilyen tanárok természetszerűleg társadalmilag sokkal függetlenebbek. Érdekes különben, hogy fizetésünket, jövedelmünket igen sokszor azért szoktuk kicsinynek találni, mert nekünk társadalmi kötélé-
