Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 3. szám - Écsy Ö. István: Az irodalomtörténet tanításának eredményesebbé tételéről

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 11!)

amikor még Arany halála évével úgyszólván lezáródott az irodalom története s nem volt szó a nyugatos irányról, irredenta költészetről és a többiről, amiket ma már mellőzni nem lehet és nem szabad. Az igényesebb szaktanár sokféle módon próbál magán segíteni. Előveszi az összes pedagógiai eszközöket, didaktikai fogásokat, szorgalmazza az otthoni olvasást, a házi dolgozatok témamegválasztását s az önképzőköri munka egy részét e cél szolgálatába állítja, és ami szintén igen fontos, az előző éveken át már úgy vezeti az osztályt, hogy minél szélesebb alapja legyen az irodalomtörténetnek. De nem egyszer még ez esetben sem találja kielégítőnek az eredményt. Éppen nem akkor, ha esetleg az osztályt úgy kellett mástól átvennie, vagy az önképzőkör nem az ő kezében van, avagy — mint ez szintén meg- eshetik — gyengébb osztállyal van dolga.

Könnyen hiábavalókká lehetnek ekkor a szép magyarázatok, az olvasmányok ellenőrzése, a kronológiai jegyzetek, az összefoglaló áttekintések és sok más egyéb is.

Kétségtelen tehát az, hogy ha nemzeti irodalmunkat igazán meg akarjuk ismertetni és szerettetni a középiskola ifjúságával, akkor nem egészen elégségesek a mai eszközök a mai követelmények mellett. Ennek belátása odavezetett, hogy a felveendő új anyag miatt a régiből igyekezünk elhagyni egyes részeket.

Ámde amikor ezt próbálgatjuk, kitűnik, hogy az irodalomtörténetünk régebbi korszakai úgyis elég vázlatosan voltak a tanulók elé tárva, s igen nehéz ott hosszú válogatás után is olyat találni, amit egészen nyugodt lélekkel hagyhatunk el, vagy vonhatunk össze még rövidebbé.

Mindebből önként következik az, hogy mivel nemzeti nyelvünk és irodalmunk elsőrangú fontossága a középiskola számára vitán felül áll, nem hagyhatjuk el egyik anyagrészt sem és nem lehetünk felületesek sem. Tehát okvetlen az időt kell megszaporítanunk, hogy 3 természetes módon idővel megszaporodott anyagot a kívánalmaknak megfelelően feldolgozhassuk.

Minthogy pedig más tárgyak óraszámából a VII. és Vili. osztályban a magyar irodalom részére elvenni szinte lehetetlenséggel határos, nem marad más hátra, mint az, hogy a nemzeti irodalomtörténet tanítását három évre terjesszük ki : a VI., VII. és Vili. osztályra.

Ez nem volna kivihetetlen, mert hiszen az alsóbb osztályok magyar anyaga könnyen átcsoportosítható lenne a következőképpen :

I. oszt. hangtan, alaktan, olvasmányok, versek.

II. oszt. alaktan, egyszerű mondattan, olvasmányok, versek.

III. oszt. összetett mondatok tana, rendszeres nyelvtan és olvasmányok, főolvasmány : Toldi.

IV. oszt., első félév : stilisztika, második félév : retorika.

V. osztály, első félév verstan és esztétika, második félév : poétika.

VI. oszt.-tói kezdve irodalomtörténet.