Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 3. szám - Écsy Ö. István: Az irodalomtörténet tanításának eredményesebbé tételéről

118

PROTESTÁNS TAXÜGYI SZEMŰ.

hagyva a stilisztikában úgyis letárgyalt verstani részt, ehelyett rövid retorikai ismertetést nyújtanánk. így azután a VI. osztályban megkezdhetnénk az irodalom tanítását.

Hogy ezután hogyan osztatnék be három évre az irodalom- történet anyaga és mit lehetne a mai anyagból kirostálni, illetőleg mivel lehetne kibővíteni, ez már több megfontolást igényel ; és mert, sajnos, úgy sem valósul meg a közel jövőben, igazán nem szükséges erről beszélni. Arról azonban igen, hogy az újabb, sőt a legújabb irodalmat is ismertetni kell a középiskolában. Ismertetni kell, mert megérdemli, mert ez érdekli elsősorban a tanuló ifjúságot és mert helyes, elfogulatlan ismertetéssel irányt szabunk ifjúságunknak a továbbiakra is. így érjük el a nevelési célt is. Ekkor ifjúságunk az iskolából kikerülve, nem fog pl. sem Aranyról félvállról beszélni, sem egy legújabb feltűnt ,,titánt“ égig emelni.

Ha a máig megyünk, akkor irodalomtörténetet is adunk. Nekünk kálvinista tanároknak pedig ez a célunk, hivatásunk és kötelességünk. Amint a történelem tanításában mi az objektív történelmet tanítjuk és valljuk is minden átértékelés nélkül, ugyanígy az irodalomban is necsak szubjektív dolgot nyújtsunk (pedig igazán megtehetnék és teljes lenne irodalmunk története), hanem mutassuk be ifjúságunknak szervesen fejlődött irodalmunkat. Olvastassunk sokat, olvastassunk mindent, de a fáért ne feledjük az erdőt.

Hajdúböszörmény. Dr. Sarkadi Nagy János.

Az irodalomtörténet tanításának eredményesebbé

tételéről.

A középiskolai tanterv és különféle újabb rendelkezések számos változást hoztak a gimnáziumok, reálgimnáziumok tantárgyainak terén. E változások főként a modern nyelvek előretörésében nyilvánultak a klasszikus nyelvek rovására, úgyhogy a latint, görögöt hovatovább kiszorítja a középiskolából a német, angol, francia. De a földrajz, természetrajz, matematika s a többi tárgyak is nem egy változást szenvedtek, vagy élveztek. Alig látunk azonban változást a nemzeti nyelv és irodalom terén. Az óraszámok osztályonként csaknem egészen ugyanazok, amik voltak. A stilisztika, retorika, poétika, irodalomtörténet maradtak ugyanazokban az osztályokban, a nélkül, hogy óraszámuk változott volna.

Pedig a múlt esztendőkben, amikor olyan sok szó esett a túlterhelésről, nem egyszer hangzott el az a panasz, hogy a magyar irodalomtörténetet, amely két éven át heti három órát kap ma is, ennyi idő alatt jól elvégezni alig lehet. Hiszen elég nagy munkát adott ez a tárgy tanárnak, tanulónak egyaránt akkor is, amikor ugyanennyi óraszám mellett jóval kevesebb anyag várt feldolgozásra ;