Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - Dr. Sarkadi Nagy János: Az irodalom tanításának kérdése
117 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE mellett. Először olvassunk, fűzzünk hozzá magyarázatot, aminek alapján felhívjuk a tanuló figyelmét arra, hogy mit lásson meg. Azután folyamodjunk a tankönyvhöz. így lehet a felelet „szép“ is, ami mégis csak cél, hiszen azt akarjuk, hogy kikerült növendékeink gondolataikat szépen fejezzék ki szóban és írásban. Még csak annyit erről a kérdésről ; hogy a régi irodalomtörténet-tanítás nem volt nagyon rossz, legjobban mutatják az újabban megjelent tankönyvek. Ezek ugyanis egy pár általános újabb definíción és újabb anyagbeosztáson kívül eredetit vajmi keveset adnak. (Lásd a régiek közül Váczy tankönyv.) Mi hát a teendő? Én is azt mondom, hogy tanítsunk irodalmat is és necsak irodalomtörténetet. De tanítsunk az első osztálytól kezdve. Ehhez azonban megfelelő tankönyvek kellenének. Nagy baj az, hogy a három alsó osztály magyar tanárától kívánják meg, hogy megtanítsa az olvasmányok alapján a magyar történelmet is főbb vonásokban, a görög-római hagyományokat stb. (Más a con- centratio kérdése.) Ezelőtt a három alsó osztályban olvasmányainkból tényleg megismertük nagyjában a magyar történelmet, most az illető tankönyvek ezt sem adják meg. Tessék olyan tankönyveket szerkeszteni már ezekre az osztályokra, amik a gyermek lelkének megfelelő részleteket tartalmaznak nagy íróink munkáiból és ezt fokozatosan végig kell vinni. Amikor most egyes tankönyvekből a szerzők eredeti „irodalmi“ munkáit vagyunk kénytelenek olvasni, ebből a diák nem tanul semmit, a tanár pedig bosszankodik. Utóvégre a magyar történelmet is meg lehet ismertetni íróinkból. Ami részletet pedig itt olvas a fejlődő lélek, azt megjegyzi magának és érdeklődése megmarad,, hogy majd az egészet is elolvassa. (A magyart végig tanító kollégák ezt gyakorlatból tudják.) A költőkkel, főként a lírai költőkkel még könnyebb a helyzetünk. I lat év alatt rendszeres költeménytanítással oly gazdag tárházra tesz szert minden tanuló, hogy erre igazán nem nehéz az illető költő egész egyéniségét, költészetét és korszakos, irodalom- történeti jelentőségét felépíteni. Ami pedig a IV., V., VI. osztály magyarnyelvi anyagát illeti, igazán autentikus és vezető pozícióban levő pedagógustól hallottam (akinek ezekre az osztályokra tankönyvei is vannak), hogy ő ezeket a tárgyakat, mint ilyeneket, eltörölné ; csupán az olvastatás alapján tanítaná. Ideálisan elgondolva, talán meg lehetne tenni és az eredmény nagyobb lenne, mint most. Ha azonban ilyen radikális újításba nem is megyünk bele, el kell ismerni, hogy az ezekre a tárgyakra fordított idő sok. (Ebben még benne kísért a hajdani septem artes liberales). Három évet fordítunk arra, hogy az irodalmi műveknek a külső köntösét megismertessük, míg az irodalom lényegével csak két évet töltünk el. E tárgyak közül is főként a retorikával vétek egy egész évet eltölteni. Nem jobb lenne-e, hogy, ha a negyedik osztály anyaga meg is maradna, a poétikát az ötödik osztályba levinni? Ebből el
