Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 3. szám - Dr. Horkay László: A filozófia oktatásának kérdéséhez

PROTESTÁNS TANI OVI SZEMLE

i i:í

A filozófia oktatásának kérdéséhez.

Meg vagyok győződve, hogy mindazok, akik a középiskola VIII. osztályában ma heti 2 órán kénytelenek tanítani a filozófia címkével ellátott psychologiát és logikát, jóleső örömmel olvasták lapunk februári számában Tankó Béla professzor világos okfejtését és bátor kezdeményezését, s lelkesedéssel vették tudomásul a debreceni Tanári Kör állásfoglalását, mely szerint mozgalmat indít a filozófia 2 éven át való tanításának visszaállítására, valamint a tanítás hatékonyságának biztosítása céljából szakember által végzett oktatására.

Mindkét kívánság egészen magától értetődő. Aki ismeri a psycho- lógia és logika összesűrített középiskolai anyagát., természetesnek találja, hogy annak nyugodt, az ifjú szellemi fejlődése szempontjából gyümölcsöző feldolgozása több időt kíván, mint egy csonka éven át heti 2 órát. Viszont mi sem természetesebb, minthogy éppen e tárgynál van legégetőbb szükség szakemberre, ahol a cél oly szent r segíteni a szellemileg erősen fejlődő ifjú embernek önmagára eszmé- lését, eligazítani és helyes vágányokra terelni erősödő öntudatának izgató kérdéseit, kielégíteni mohó vágyakozását, amely a tudás különböző mezeiről egyszerre csak visszafordítja érdeklődését a felső osztályokban saját magára, a benne élő nagy titkokra, életének, szellemiségének nagy talányaira. Az ifjú természet szerint tudásvágyó, s hamar eljön nála az idő, amikor tudásvágyát nem elégíti ki többé s pusztán csak az objektív világ tárgyainak ismerete, hanem tudni akarja, kíváncsi arra is, mit rejt magában s mi a törvénye a benne rejlő kicsiny, de gazdag világnak?

Amennyiben Tankó professzor cikkének minden pontjával feltétlenül azonosítom magam, s mivel ottan maradék nélkül s világosan meg van okolva mindkét kívánság szükségessége, jelen kis hozzászólás keretében én csak arra szorítkozom, hogy az ő meglátásának igazságát s a felvetett probléma megoldásának szükségességét alátámasszam magának az ifjúságnak a véleményével. Meglepő, hogy az ifjúság a maga komolyabb részében milyen egyhangúsággal igazolja az ő állítását, s maga tör lándzsát e kérdés minél gyorsabb dűlőre juttatásának érdekében.

Mikor Tankó professzor cikkét elolvastam, nyomban kidolgoztam egy kérdőívet s osztályomtól a szóbelileg feltett kérdésekre nyomban írásbeli feleletet kértem.1

A feleletek jórésze örömmel állapítja meg, bár a legtöbbször sablonszerűén, hogy hasznos és érdemes e tudománnyal foglalkozni,

1 Tájékoztatásul közlöm a kérdéseket is : 1. Szívesen tanulom-e a filozófiát? 2. Látom-e valami hasznát vagy értelmét? 3. Szükségesnek tartom-e tanítását a középiskolában? 4. Helyes-e, hogy a VIII. osztályban tanuljuk? 5. Nem volna-e jobb már a VlI-ben kezdeni? 6. Melyik rész tetszett a psycho- logiában a legjobban? 7. Érdekel-e a logika is? 8. Észrevételek.

Megjegyzem azt is, hogy e kísérletet nem készítettem külön elő. Minden bevezetés nélkül váratlanul tettem fel nekik a kérdéseket.