Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - Kerecsényi Dezső: Középiskola és szellemi kiválogatás
PROTEST A SS TA S VG Y1 SZEMLE 10:5 gondolunk, némi aggodalmunk támadhat. Nem törődve azzal az említett cikkben is itt settenkedő váddal, hogy az eddigi rendszer nem eléggé „érdek nélküli“, s hogy a kormánybiztosnak néha a tanárokkal „szinte közelharcot kell vívnia“ egy-egy fiú megbuktatásáért (a középiskolai tanárok igen gyakori, ellenkező előjelű közelharcokról is tudnak...), ismétlem, mindezt most elfeledve, a francia baccalauréat-rendszer mindenestül hozzánk való átplántálása igen kétes értékű eredményeket hozhat. Aki ismeri a magyar életnek műveltség és anyagi jólét tekintetében való szélsőséges tagoltságát, tudhatja, hogy sok magyar gyermek sem a tanulmánvokra induláskor, sem azok folyamán nem él minden társával egyenlő szellemi és gazdasági körülmények között, s így a külső tényezőktől meghatározott, nagyjában „egyenlő esély“ szerencsés helyzetével sem minden magyar gyermek rendelkezik úgy, mint nyugati társai. Nyugaton nem akkorák az eltérések a város és a falu szellemi alkata között, hogy a környezetből adódó horizont-különbségek gátlók lehetnének, míg ezek nálunk nagyon is észlelhetők. Kérdem, nem kerülhet-e hátrányba egy-egy ilyen külső és belső handicap-pel tanuló magyar ifjú a nála kedvezőbb szellemi és anyagi környezetből kikerülttel szemben oly bizottság előtt, melyben a tagok nagy része a tiszta tudomány intellektuális és „városi“ világából való és a középiskolások életét igen távolról, vagy egyáltalán nem ismeri? Nem állítjuk-e tartózkodó és szemérmes fajtánk egy-egy fiatal tagját (gondoljunk Arany Jánosra, mint típusra) oly egyenlőtlen versenybe, mely más élelmesebbek, törtetőbbek, szívósabbak és tekintetlenebbek számára (itt nemcsak a zsidóságra célzok!) biztosabb győzelmet ígér? Nem emberien objektívebb-e az az ítélet, melyet nyolc esztendő munkájának közvetlen tapasztalata támaszt alá, megfigyelése oly munkának, mely nemcsak a néhány rendelkezésre álló percben megnyilvánuló anyagreprodukálást jelenti, hanem a szellem sok más irányban is jelentkező hajlékonyságát és csiszoltságát? Talán felesleges mondanom, hogy mindez nem jelenti azt, mintha érettségi vizsgáink mai formáját szerencsésnek tartanám. Amíg kérdezésünk abban áll, bogy különféle, nagyképű címekkel ellátott cédulákat nyújtunk át vizsgázóinknak s ezek riadt hadarással menekülnek bele egy-egy tankönyvfejezetbe, addig igazi szellemi kiválogatásról alig beszélhetünk. Ila majd az érettségi vizsgálat a tizennyolc éves ifjúhoz mért művelt beszélgetéssé alakul át, mely alkalmat ad az elme „en garde“-állásainak, formáló, ítélő és kifejező képességének megmutatására, akkor talán megközelítjük a szellem-követelte ideált. A középiskola kiválogató szerepének sikeres betöltésére — mint előbb idéztem még az is szükséges, hogy „mértéke a mainál sokkal igényesebb és szigorúbb legyen“. Ennek a követelésnek is már igen szép múltja van : mint elvet megtalálhatjuk minden tantervűnkben. Valószínű azonban, hogy megvalósulásáig sohasem tudott eljutni, ezért kell újra meg újra mint irányelvet hangsúlyozni. Nem valósult meg, mert ez az igényesség és szigorúság mindig valami
