Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - Kerecsényi Dezső: Középiskola és szellemi kiválogatás
102 PROTESTÁX S TAX ÜGY I SZEMLE rossz“, sem pedig valami policiális meggondolás értelmében, hanem egyesegyedül a Szellem nevében, melynek szolgálatában áll. Valahol egyszer már örök dolgokra kell függeszteni a szemeket a sok efemer pillantgatás után. Tegye meg most ezt a középiskola és kapaszkodjék meg a „legyetek tökéletesek. . .“ örök érvényességében. A középiskolai szelekció nem lehet más, mint — Németh László szavát kölcsönkérve — az „új nemesség“ megszületésének lehetősége, a „minőség forradalmárnak, amire különben Halasy—Nagy József is céloz, diadalra juttatása. Amint azonban a középiskola ezt a minőségi kiválogatást elvállalja és illő is, hogy elvállalja, azonnal felmerülnek az elvégzés praktikumának kérdései. Amit most elvállal, egyáltalában nem mondható könnyű munkának. Nem könnyű már azért sem, mert középiskoláink háború utáni életalakulása éppen nem történt a „minőség“ felsőbbségének irányában. Egy dolgozatomban két évvel ezelőtt (Tudomány és Középiskola. Magyar Szemle. XV. 69. 1.) megpróbáltam a figyelmet felhívni arra, hogy a középiskola mily nagy lépésekkel halad azon az utón, mely a szellemi igénytelenség és értékelési eltompulás felé vezet. Ezt az utat a középiskola kettős nyomás alatt járta meg : át nem gondolt reformok és egy a zsurnaliz- muson keresztül tájékozódó közvélemény az iskola életét bizonytalan járásúvá ijesztette. A fiatalság életének kegyetlen nehézségei, melyeket közvetlenebbül és előbb láttak a középiskolák tanárai, mint a közigazgatás tényezői, magát az iskolát is ingadozóbb értékmérővé tették, mert nem akart szigorúbb lenni, mint a kíméletlen és könyört nem ismerő élet. Munkaideje a legvegyesebb szempontok érvényre juttatásával ötletszerűen csorbult, a ,,nehéz“-nek kikiáltott tankönyvek száműzettek, vagy bebocsátást sem nyertek az iskolába, megkezdődött a tanterv foltozása, ú. n. életszükségleti tárgyakkal, melyeknek a szellem ügyeihez vajmi kevés közük van s igen eredményes hadjárat indult meg a középiskola egyik leginkább értékmérő művelete, a humanista oktatás ellen. A „rohanó idő“, a „haladó élet“ igen tiszteletreméltó zászlai alatt kétes értékű gyakorlatiasság, és ezzel a szellemi minőség elvi elhanyagolása kerülgette a középiskolát. Most a középiskola hirtelen megfordulásra kényszerül. „A középiskola általános mértéke a mainál sokkal igényesebb és szigorúbb legyen, másfelől pedig az érettségi vizsgálatok rendje gyökeresen megreformáltassék“ — írja Halasy—Nagy József előbb is idézett cikkében. De hogyan? — kérdezzük. Mi lehet ez az igényesség és mi lehet ez a vizsgálati reform? Vegyük először a másodikat. Halasy—Nagy József azt ajánlja, hogy az érettségi vizsgálatokat ki kell emelni a középiskola keretéből s úgy, mint a francia baccalauréat-t, külön, egyetemi és középiskolai tanárokból álló bizottságokra kellene bízni. Tisztán elvi magaslaton maradva nyugodtan helyeselhetnénk ennek a már régebben is nem egyszer felmerült gondolatnak. Ha azonban gyakorlati kivitelére
