Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 8. szám - Pásztor József: Néhány szó az egységes magyar gyorsírásról
268 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE az egységes magyar gyorsírás úgyszólván teljesen kiküszöbölte, amikor csak egyetlen egyet hagyott meg alapfokán : a nem-nek a sor felett egy ponttal való jelölését. A régi rendszerek közül csak a a Gabelsberger—Markovits rendszerben 218 volt a külön szabály- ellenesen képzett rövidítések száma. A megtanulhatásban is jelentőselőnye van tehát az egységes magyar gyorsírási rendszernek. Hogy mégis olyan feltűnően szép eredményeket lehet vele felmutatni, annak az a magyarázata, hogy a rendszer maga belevezeti a tanulókat a rövidítés alkotásba. Nem köti meg előre kifundált rövidítésekkel kezét, hanem rámutat arra, hogy a nyelvtan és a logika szempontjából milyen módon lehet rövidítéseket elérni és ezeket gyakoroltatja be a növendékekkel. Ez az oldala az egyik legértékesebb része az egységes magyar gyorsírás elgondolásának. Felhozzák érvül azt is ellene, hogy az egyes jeleket sokféle szó kifejezésére használja. A gyorsírással foglalkozók tudják, hogy a gyorsírás lényegéhez tartozik, hogy jelképes írás legyen. Ha már most annyi jelképet választunk, ahány a szavak száma, akkor felesleges volt a gyorsírás. Egy-egy jelkép többféle szónak kell hogy viselője legyen. De a jó rendszer arra is törekszik, hogy a különböző jelentésű jelképeket megkülönböztesse egymástól, különböző alaki és helyzeti módosításokkal. Vegyük pl. a felhozott r-betű jelét, ennek írása lehet a soron, a sor felett és a sor alatt, tehát háromféle helyen és nem többön. Nagysága lehet az eredeti félsorköznyi, egészsorköznvi, két- és háromsorköznyi, összesen négyféle. Minden helyzetében lehet vékony és vastag s így egymástól jól megkülönböztetőleg tizen- négyféle alakja lehet az r-betűnek, amit semmi mással összetéveszteni nem lehet. Ha már most minden jel csak 3 szónak a kifejezésére használható fel, akkor is 42 szó jelét kaptuk egy betűből úgy, hogy a 42 szó közül csak 3—3-ért kell a mondat értelmére támaszkodnunk. De ha hozzávesszük ehhez azt is, hogy a betűket, illetve a betűkből képzett rövidítéseket ragokkal és képzőkkel is ellátjuk, akkor még a hármas olvashatóságból származó zavart, a mondat értelmén kívül a ragok és a képzők a minimumra redukálják. Nézzünk még szembe azzal a váddal is, hogy az egységes magyar gyorsírás nem kiforrott ismeretanyag és így nem való a középiskolába.. Aki ismeri a gyorsírástörténelmet, az tudja, hogy minden gyorsírási rendszerben már természeténél fogva benne van a változás, a tökéletesítés gondolata. Ha visszamegyünk egészen az első Gabelsberger német rendszerig, ott is azt látjuk, hogy alig telt el 9 év a rendszer megjelenése után, már 1843-ban megjelent a „Neue Vervollkommnungen“ c. új kiadása a rendszernek, mely különösen magasabb fokát tökéletesíti. Amely rendszer pedig mereven elzárkózik a haladás gondolatától, a felett elrobog az élet. A gyorsírás természeténél fogva az élőbeszéd lerögzítésére hivatott. Amint a nyelv folyton változik, úgy érthető és szükséges, ha rögzítésének eszköze is változik. Azon igazán nem múlhat az egységes magyar gyorsírás tanításának kérdése, hogy a lényeget nem érintő egy-két javítást eszközöltek
