Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 2. szám - Mohr Győző: A kutató és oktató Goethe
58 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE követte. Tőle ered ez a mélyértelmü, szinte közmondásszerű distikon xénia : „Wert ist mir der Freund, doch aucli den Feind kann ich nützen, Sagt mir der Freund, was ich kann, Zeigt mir der Feind, was ich soll!“ Schiller volt a legmeghittebb barátja, de tévednénk, ha azt gondolnók, hogy Schiller mindig dicséri Goethét. Schiller figyelmezteti Goethét, hogy a színek tanában több helyen színt használt fény helyett, erre mit mond Goethe? Talán felmondja a barátságot? De tán szóljon Goethe maga. 1798 február ezt írja Weimarból Schillernek Jénába : „Szóbanforgó művem legfőbb hibája, amire ön is hivatkozik, hogy nem maradtam mindig ugyanannál a tárgynál, meg hogy majd színt, majd fényt említettem, majd a legáltalánosabbat, majd a legkülönlegesebbet. De hát ez nem számít semmit, ha egy vázlat helyett hármat csinál az ember és egy féltucatszor lemásolja, így nyerniök kell értékökben. Magam is azt hiszem, a természeti jelenségek olyan nagy tömegűek, hogy nehéz egységbe foglalni őket, de az előadás módszerének megjavítása minden fáradságot megér ! Lám, Goethe, az olim- puszi Goethe nemcsak hogy nem haragszik a tökéletesedés utáni törekvésében az igazság bírálatáért, inkább háromszor változtat a vázlaton és hatszor írja át, hogy megközelítse az igazságot. b) Oktatás. Nem sajnál időt, fáradságot, inkább a göröngyös utat választja, ha ez vezet az igazsághoz ; széttekint, teleszívja magát igazsággal és elhozza Prometheusként ez olimposzi kincset embertársainak, így lett az emberiség oktatója. Az oktatást ugyanaz a módszeresség jellemzi, mint a kutatást. 1798 február 14-én írja Schillernek : „Itt küldöm színtanomat, kategóriák szerint fölépítve, hármas felosztásom elnevezéseit jegyzetben fűzöm hozzá.“ És nemsokára készen fekszik a „Horen“ folyóirat számára : a „Metode bei den Naturvissenschaften“ című oktató értekezése. Messze vinne Goethe empirikus módszerének fejtegetése a természetrajzban. Ezt részletesen tárgyalták már mások. Itt a költő és a költészetre vonatkozó oktatást fogjuk még érinteni. Általános felfogása a költészeti tárgyakról a közismert „Faust“ idézetéből tanulható : „Greift nur hinein ins volle Menschenleben Ein jeder lebt’s doch wenigen ist bekannt Und wo ihr’s packt: da ist es intresant.“ Ezt az okoskodást bővebben és világosabban fejti ki 1823 szept. 17-én folytatott beszélgetésében, Égerben.
