Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 2. szám - Mohr Győző: A kutató és oktató Goethe
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 59 „Ne mondja senki, hogy a valóság hiányában volna a költői vonatkozásoknak, hiszen éppen abban tűnik ki a költő, hogy elég szellemes, közönséges tárgyat érdekességgel fölékesíteni. A valóság adja a tárgyat, a kifejezésre méltó pontokat, a tulajdonképpeni magot, de teljes kereket alkotni az alkotó dolga. Fürnstein, ez a népköltő írt egy költeményt, a komlótermelésről, jobbat nem is lehet elképzelni e nemben. Most iparosdalokat írtam elő neki, nevezetesen egy takácsdalt és bizonyára fog sikerülni neki, mert ifjú kora ■óta ilyen emberek között élt, teljesen ismeri a tárgyat és éppen e kis tárgyak előnye. Csak olyan tárgyat kell választani, aminek ura és mestere az illető, amit velejéig ismer. Nagy költői alkotásoknál ez nem lehetséges, ott el nem képzelhető, hogy mindent beleforrasszunk, ami a tárgyba beletartozik, amiről szólni kell, hozzáméltó igazsággal !“ De nemcsak általánosságban folytatja Goethe az oktatást, egyéni oktatásokat is ad. így írja Goethe 1797 aug. 23-án, Svájcba utazása közben, Frankfurtba Schillernek, hogy az őt meglátogató, akkor még kezdő Hölderlinnek, milyen tanácsokat adott a költészetre nézve : „Tegnap Hölderlin is meglátogatott... különböző kérdésekről úgy nyilatkozott, hogy az Ön iskolájára rá lehet ismerni. Több főeszmét jól sajátított el, úgy hogy képes volt itt is sokat fölvenni. Főleg azt tanácsoltam neki, hogy kis költeményeket írjon és min- •deniknek emberileg érdekes tárgyat válasszon.“ És Hölderlin híven követte a nagy mestert, a költőtanár oktatását és az a Hölderlin lett belőle, akit az irodalomtörténet mint a németek hatalmas irodalmának egyik klasszikus költőjét említi. A közvetlen szemlélet a legfontosabb az alakításban a költőnél, általában a művésznél. Egyéni meglátás ezt művészivé, költőivé teszi. Egészen világosan hirdeti az Anton Fürnstein-ról írott értekezésében azt az elvét, hogy kezdő költőnek a közvetlen közelében található tárgyakból kell anyagát meríteni. „Választottam neki egy tárgyat, amely az ő barátságos völgyébe voltaképpen életet visz és megbecsülhetetlenné teszi. Ez a tárgy pedig a komlótermelés. És hogy miként oldotta meg feladatát, közbe komoly erkölcsi intelmeket szőve, a komlót szőlőhöz hasonlítva, nem szükséges magyaráznom. Az egész kéj) verőfényben, kegyes ég alatt ragyog, bizonyára mindenki a legnagyobb érdeklődéssel fogja kísérni elejétől végig !“ Ezekből az idézetekből látjuk, hogy Goethe tudatosan tanító- mesternek tekintette magát, kinek szinte kötelessége az Istentől rábízott szellemi mérő-műszerrel, az emberen minden viszonylatot vizsgálat tárgyává tenni és a tanulságát okulásul az emberiségnek megszövegezni. Hosszú élete is kedvezett neki, sőt inkább mondhatnék, tanítványainak; így nyílt neki alkalma a tanításoknak oly gyűjteményét adni, amely vetekszik a más téren működő gyűjtők, például a lepkegyüjtők, vagy könyvgyüjtők legteljesebb gyűjteményével. Ö gondolatgyüjtő volt. Ő adta az emberiségnek a legteljesebb
