Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Hazai irodalom
372 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE pataki iskolák nagy múltúknak megfelelő emléket állítottak irodalmi téren is. Hajdú János könyve azonban úgyszólván egyetlen előzőre támaszkodhatik : Kornis Gyula hatalmas elgondolású, a neveléstörténetet, filozófiai mélységű tudománnyá fejlesztő munkájára. (A magyar művelődés eszményei, 1777—- 1848.) Hajdú mindössze egy félév történetével foglalkozik, de annál nagyobb elmélyedéssel. Nem veti meg a statisztikai adatokat sem (éppen csak kikapom művéből a Fényes Elek után közölt számokat : 1818 körül ref. kisgimnáziumunk van 5, nagygimnáziumunk 11, főiskolánk gimn.-zal kapcsolatban 8 s a deb- receni a pesti egyetem után az ország legnagyobb iskolája !), de különösen értékes számunkra a tanítás szellemébe való mély behatolása. A prot. iskolákra nézve állapítja meg, hogy anyagi erejükhöz mérten teljes lelkesedéssel törekedtek tanügyi reformokra („néha a szükségesnél nagyobb változatossággal is“ [!]), de a kir. és katolikus iskolák „egészen a márciusi napokig“ szinte változatlanul azokon a pedagógiai vágányokon mozogtak, melyeket számukra az 1806. évi Ratio Educationis (lényegében tebát az 1777-i !) kijelölt“. (192.1.) Ez a megállapítás nemcsak azért fontos nekünk, mert iskoláink belső értékét ismeri el, hanem biztat jelenben is arra, hogy a mindent elnyelő állami elgondolások ellenében a magunk különleges értékeléseit minden erőnkkel igyekezzünk fenntartani. Rámutat a főiskolai oktatás hiányaira (szertárak, könyvtárak, jó kézikönyvek, megfelelő fegyelmi szabályzat hiánya !) ; a középiskolák nagy szegénységéről is szól, a népiskoláknál viszont az iskolahiányra utal stbé, tehát teljes korképpel rámutat Eötvös miniszterségének nehézségeire. Rendkívül érdekes a minisztérium ügyosztályairól szóló ismertetése, de minket különösen érdekelnek az 1848 : XIX. és XX. te. vallásügyi vonatkozásairól írt sorok. Rámutat arra, hogy a XX. te. miatt (mely az egyházi és iskolai költségek viselését állami tehernek nyilvánította) rengeteg zavar állott elő s Eötvös éppen minisztersége utolsó napjaiban körrendeletben óhajtotta a prot. köznép felvilágosítását afelől, hogy míg a törvénycikkben kimondott elv megvalósítható nem lesz, viseljék tovább egyházi és iskolai terheinket, főleg, mert ezek a lelkészekkel és tanítókkal kötött szerződésen alapulnak. Mint érdekes adatot emelem ki, hogy a nehéz helyzetbe jutott papság megsegélyezésére felvett egymilliót Eötvös — a szepesi plébániák és az orosz és oláh papság ellátására gondolta fordítani ! S ezt éppen a Szobószlai Pap István vezetése alatt tisztelgő prot. lelkészség előtt jelentette ki 1 A katolikus egyház Eötvös egész tevékenységét nem nagy lelkesedéssel fogadta s a szakrendszer bevezetésében is maga ellen irányuló támadást látott. A főiskolai reformeszmék egész seregének ismertetése után Hajdú közli Eötvösnek az elemi oktatásról szóló törvényjavaslatát (eredeti fogalmazásban) s helyesen állapít ja meg főértékét : „következetesen átgondolt, szabadelvű és józan valóságérzésekkel illeszkedik bele a hazai hagyományok szerves folyamatába is“ (197. 1.), valamint rámutat hiányára : nem gondoskodik kimondottan anyanyelvi oktatásról. A közös (felekezetileg és nemzetiségileg is) iskolák felállítása volt legkedvesebb terve, de erre súlyos kudarcot szenvedett. Maga Deák Ferenc is felemelte tiltakozó szavát : szerinte a katolikus iskolai alapítványok lefoglalása még nem is volna olyan nagy törvénytelenség, mert tetemes részük az államtól származott, de a prot. iskolákéi magánalapítványok, amiket az állam csak a magántulajdon elvének megsértésével vehetne el. Ä kérdés felsőházi tárgyalásánál a miniszter maga sorakoztatta fel érvei között az 5%-os iskolai pótadó szükségét, ami nélkül a tanítóság a legsanyarúbb jövőnek néz elébe. Ma tudjuk igazán megbecsülni az érv fontosságát. Futólagosán csak pár adatot emeltünk ki a derekas műből : aktualitását akartuk ezzel igazolni. Elmélyedő, részletekig menő tanulmány fekszik előttünk ; teljes tájékozottságon épül és azt is nyújt. Külön értékének tekinthetjük szerző tudományos tárgyilagosságát : tárgya mögül sosem igyekszik a maga arcát elénk erőszakolni, mint ez ma sok ú. n. tudományos munkánál szokásos. Komoly nyeresége irodalmunknak, hogy Eötvös törekvésének teljesen pontos képét láthatjuk : szerző megérdemelté azt a kitüntetést, hogy müvét az Akadémia adja ki, S. fí,
