Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Hazai irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 373 A Magyar l’ncdagogia negyven évfolyamának (11192—1991) tartalom és tárgymutatója. Összeállította : Dr. Tellamenti Béla és Dr. Márcr Erzsébet. Szeget!, 1933. 290 I. Rendkívül értékes könyvészeti segédkönyvet kaptunk a fenti cím alatt megjelent műben. Érdekessége, hogy a szegedi egyetem szemináriumi növendékei is szorgalmas munkával vettek részt összeállításában, legnagyobb értéke pedig az, hogy nyolc cím alatt igen könnyen bevehetően sorakoztatja fel negyven év gazdag cikktermését. Nélkülözhetetlen könyv minden pedagógus számára. Reánk, a Protestáns Tanügyi Szemlére nézve az a szomorú megállapítás szűrhető le belőle, hogy rólunk a Magyar Paedagógia (vájjon a magyar pedagógia is így áll?) eddigelé egyáltalában nem vett tudomást. Pedig rengeteg kitűnő folyóirat mellett egészen helyi érdekű és értékű lapokról is esik szó a tárgymutatóban ; úgylátszik, a protestáns tanárság pedagógiai gondolatai újabban egészen jelentéktelenekké zsugorodtak másirányú, nagyarányú elgondolásokkal szemben. S. B. Énekszó. (Hangjegyes zenei és énekpedagógiai folyóirat.) Örömmel s bizalommal köszöntjük az iskolai énektanítással foglalkozó első ilyen irányú szaklapot. Az iskolai énektanítással foglalkozókat akarja egy táborba tömöríteni ez az úttörő, kitűnő muzsikus kezekbe fektetett új folyóirat. Tájékoztatni akar az iskolai karéneklés új eredményeiről, új művekről. Zászlóját az új magyar zene munkásai tartják s reméljük, hogy az „Énekszó“ kiűzi az iskolákból a még sok helyen hallható népies műdalokat, az álromantikus, németesen tercelő nótákat, az iskolai zenekarok szalon- és operett-stílú műsorát s megtölti az iskolai ének- és zenetanításnak mai idők legelső követelményével : a magyar nép leikéből fakadt nemzeti kincseinkkel, melyeket csak most kezdünk megismerni. Ezek közül találunk az ,,Énekszódban gyermekdalokat, játékosdalokat, mai magyar szerzők gyermekkarra írt műveit, népdalkánonokat, népdalletéteket két-háromszólamú gyermekkarra, ifjúsági vegyeskarra. Külön figyelmet fordít az „Énekszó“ az iskolai élet összes ünnepélyeire s azokra megfelelő karműveket közöl, melyek nem nótaszerzők alkalmi szerzeményei, hanem klasszikus remekművek. A kotta-anyag beszerzést is nagyon olcsón ígéri az „Énekszó“ ; két kórus nyomtatott szólamának ára 5 fillér ; ami lényegesen olcsóbb, mint a sokszorosított s a nyomtatást meg sem közelítő lemásolás (eltekintve attól, hogy azt a szerzői jog is tiltja). A folyóirat elméleti része szintén csupa értékes gondolatot közöl az iskolai énektanítás munkaköréről : zenei önképzőkörök vezetése, karénekek betanításának új módja, mintaénekórák stb. Érdekes problémákat vet fel az első szám bevezető cikke : 1. Az ének szerepe köznevelésünk rendszerében. 2. Folklorisztika és nemzeti sajátosság. 3. Iskola-otthon- és társadalom kölcsönhatása az ének kultuszában. 4. Az iskolai ének élettani vonatkozásai stb. Minden pedagógusnak, aki a rábízott gyermeksereg érzelmi gazdagodását is a lelkén viseli, tudomással kell vennie az „Énekszó“ megindulását. Kell, hogy az ének kivetkőzzön a melléktantárgy Hamupipőke szerepéből s ne csak tantárgy legyen a gyermek szemei előtt, hanem lelkiélmény, meg- ittasull öröm, amikor egy erdélyi népdalt énekel, vagy a templom kórusán felelgetnek egymásnak a gyermeksereg csoportjai. Legyen az ének az iskolában a művészet első forrása, amelyből a gyermek haza viszi az otthonába az éneklés örömét s elkötelezi magát egész életére a művészet szeretetére s ápolására. Ezen az úton az új „Énekszó“ a legjobb eszköz, a legmegbízhatóbb vezető, amit csak bizalommal ajánlhatunk minden iskolának, minden énekkarnak s énektanárnak. Budapest. Králik Jenő, evang. leánygim. énektanár. „Zúzni arás íenyőlomliok.“ (Szigetin Lajos versei.) Ezt a majdnem százra menő kedves dalt igazán őszinte érzés sugallta és költői lélek zengte magának és eszményekben még gyönyörködni tudó olvasóinak. Erős meghatottságot keltenek e gyöngéd versek ; leghívebben lágy és mégis üde pasztell-képekhez lehetne őket hasonlítanunk. Együtt könnyezünk