Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Králik Jenő: A modern énektanítás új irányai
368 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE lést, a családtagok egymással való kamarazenélését, a lutheri házi zenét, azt hiszem, ritka helyen találjuk már meg. Pedig a művészi nevelés talán a legégetőbb probléma s elsőrendű fontosságú a gyermek életében, de külön szerepe van a serdülőkorban. A serdülőkor lelki kilengéseit, tapogatódzásait, gyors fellángolásait a zene csak a maga hasznára fordíthatja, ha ebben a korban megfelelő művészi élményekkel, esztétikai élvezettel tölti meg ezeknek az éveknek különösen érzékeny lelkiállapotát. A zenei közízlés megnemesítése s tiszta magyar levegővel való felüdítése a magyar énekoktatás legsürgősebb feladata. Anyanyelvűnkkel minden iskolában alaposan foglalkozunk, a nemzeti zenénk azonban mostohább, mint a testgyakorlás. A városban élő gyermek a „haza“ hangulati képét abban a pár frázisban látja csak, amit énekel s hivatalos ünnepélyeken szaval. Ahelyett, hogy át- érezné a magyar föld, a magyar falu színpompás gazdagságát. Ha a falusi élet sok szépségéről, a magyar tájról énekel, szeresse meg benne a magyar földet; ha a falusi munkákról, a magyar parasztéletről énekel, tanulja megbecsülni a magyar embert. Ma a nemzetek életében divattá vált a nemzeti önellátás gondolata. Bátran alkalmazhatjuk ezt iskolai zene-szükségletünkre is. A magyar népzene bőséges tárháza a szebbnél-szebb, iskolába való népdaloknak. Ezeket felhasználva talán sikerülni fog olyan nemzedéket felnevelni, amelynek lelki szükséglete a komoly, magyar zene s talán ki fog alakulni olyan zenei közízlés, amelyik a karácsony zenei hangulatát nemcsak a német „Stille Nacht“-ban s az „Óh Tannenbaum“ dalban, hanem az ugyanolyan szép s nekünk talán még szebb magyar karácsonyi népénekekben fogja látni. (Lásd : Harmat—Karvaly Nótáskönyv II. kötetét). És talán el fogjuk érni, hogy ne csak az angol és francia jazz-zenekarok hangversenyei lesznek tele, hanem a magyar népzene művészi megnyilvánulásai is. Ilyen szempontok megtartásával az énekoktatás kilépne a félretolt melléktantárgy szerepéből s nemcsak az általános műveltség- adáshoz járulna hozzá, hanem a szép iránti érzék fejlesztésével egykor az operát s hangverseny-termet megtöltő magasabbrendű zenét váró közönséget nevelne magának. Ezen — mondjuk nemzeti irányú — reformok mellett az egyházi ének tanításáról is szólnunk kell még. Az egyházi énekóra, a korá- lok tanítása nagyon hamar válhatik unalmassá. Már a korálok szövege is bizonyos érettséget kíván a gyermekektől, a hosszabb dallamok betanítása pedig ugyancsak próbára teszi az emlékezőtehetségüket. Azonban célszerű beosztással itt is sokszor változtathatunk az egyházi énekóra sokszor kedvetlen szürkeségén. Elsősorban is úgy osszuk be az évi anyagot, hogy az összeessék az egyházi esztendő megfelelő idejével. így karöltve a vallásórával, a korái hangulata beleilleszkedik, sőt kifejezője lesz az egyházi ünnepkörök hangulatának. A szünidők miatt természetesen a nagy ünnepeket kissé meg kell előzni. A korái dallamától mindig
