Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Králik Jenő: A modern énektanítás új irányai
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 367 szó ; Bartók Béla : A magyar népdal című remek munkája ; Kodály Háry Jánosából, vagy a Székelyfonóból egyes dalok, székely-balladák ; a régebbiek közül Tinódi Lantos Sebestyén énekei (Szabolcsi feldolgozásában), Pálóczi Horváth Ádám ötödfélszáz énekeiből (Sztankó átirásában). E pár adatban is benne él a magyar mult, a magyar történelem által megérlelt nemzeti zeneművészetünk s ez lesz a jövő magyar zene kiindulópontja is. Természetesen rövidlátó iskolapolitika volna a külföldi remekműveket említés nélkül hagyni. Brahms Bölcsődalát, Schubert Heidenrőslein-jét, Mendelssohn Üzenet-ét minden müveit embernek ismernie kell. Az iskolán kívül az otthon gyakorol nagy hatást a gyermek zenei fejlődésére. Szomorú az a kép, amit a mai felnőttek zenei közízlése mutat. Müveit körökben is néha kínos a zenei tájékozatlanság. Az operát s hangversenytermeket látogatók kis száma mellett milliók élnek zenei analfabétaságban, kik szabad prédái a leghitványabb zenének. A városi gyermek az utca zenéjéből él. A mai gyermeket már nem édesanyja éneke altatja el, hanem a hangos rádió. Hiába keressük Luther Márton családi életét olyan kedvessé tevő otthoni muzsikálást, helyette szól a grammofon. Bádió és grammofon már a kis gyermeket hozzászoktatják ahhoz, hogy a zene ma már olcsó iparcikk. Ha még maradna bennünk kis érdeklődés a nemzeti zenénk iránt, azt szinte észrevétlenül alakítja át a minket elhalmozó hangosfilmek üres és nagy ritkán „magyarkodó“ zenéje. A nemzetközi stílusban mozgó sláger irodalom, a rádió, a grammofon tömi a mindenre fogékony gyermek fülét. Óvjuk a növendékeket betegségtől, ragálytól, de öíbetett kézzel kell néznünk, hogy a könnyű zene hogy teszi tönkre nemzeti zenénk iránti érzékünket. A felületes, csak szórakozást kereső nagyok társasága mit törődik azzal, hogy a sláger hány fejlődő lélekben öli meg a szép iránti, természetadta érzéket. A rádió ontja a könnyű zenét, ahelyett, hogy előre meghatározott órákban az ifjúság számára közvetítene ne csak elbeszélést, hanem ifjúságnak írt zeneműveket, nevelő hatású karműveket, vagy az általános műveltséghez hozzátartozó remekműveket. Molnár Antal egyik írásában azt mondja : ,,Ahol gyermek van a háznál, csakis fülhallgatós rádiót használjunk. A hangszóró válogatlan tutti- fruttija nemcsak szomszédunknak gyötrelem, de méreg gyermekünk zenei egészségének is“. A zenei közízlés e szegényes állapotán az otthontól nem várhatunk sok segítséget. Ennek látszólag ellentmond az aránylag sok hangszert tanuló gyermek ; különösen a sok zongorát tanuló leány. Azonban részben az egyoldalú, gépies, csupán technikai eredményt követelő tanítás elfeledkezik a belső zenei nevelésről (zenei játékos iskola, elemi szolfézs, a zene belső mivolta, dallamok megmintázása stb.), másrészt nagyon sokszor az évvégi vizsgadarab begyakorlása a növendékek közt csak kirakatversenyt rendez, ami csak a hiúság s külsőség felé terelik a növendékeket, a zene belső életének a megértése helyett. A magánzenetanulástól függetlenül az otthoni zené
