Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Králik Jenő: A modern énektanítás új irányai
366 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE dráma, amit joggal száműzhetnénk már minden iskolai műsorból. A melodráma elérhet olcsó drámai sikereket, de sohasem lesz a szépre nevelő helyes eszköz. Különben esztétikailag is sok kifogás alá esik. Pár értesítő arról tanúskodik, hogy operett-egyveleget, vagy operettrészleteket adtak elő nagy sikerrel. A zeneileg értékes, magyar népéletet színpadra vivő operettrészlet még elfogadható, de nem tudom megérteni azt, hogy mért Strauss-zenén neveljünk magyar ifjúságot? Ilyen szempontból a legszomorúbb adatot azonban egy vidéki értesítőben találtam, amelyik majdnem büszkén ír arról, hogy növendékeikből a modern tánczenét művelő jazz-együttes alakult, mely nyilvános szerepléseikkel sok sikert aratott. Ez az a zenei légkör, amiben a mai iskolai növendéksereg él. Az orvosság ezen zenei értéktelenségek s nevelésre fel nem használható ünnepélyszámok ellen a nép leikéből fakadt igazi magyar népdal és annak művészi modern feldolgozása. Ősi melódiát, régi ritmust megőrző dalok, régi magyar énekmondák, lantosok biztató énekei; viharvert kurucok éneke, nehéz harcok emléke : ez az a magyar népdal, mely az iskolában ki fog alakítani egy új magyar zenei műveltséget. Nagy részük Bartók Béla és Kodály Zoltán gyűjtésének az eredménye. Külön értéket jelentenek ezek közt azok a kedves gyermekdalok, melyek a falu száján termettek, az egyszerű emberek ősmagyar ízlése csiszolgatta csodálatosan kerek, klasszikus formába. Szövegük a tréfa, ártatlan huncutság, a természet, vasárnapi templomjárás : csupa gyermekélmény. Lehetetlen szó nélkül elmenni a Harmat—Karvaly-féle iskolai Nótáskönyv mellett, mely szinte forradalmi módon üzen hadat minden magyartalan zenének s teszi az énektanítás gerincévé a népdalt. Az iskolai énekkarok pedig a sok selejtes nótaszerző, szöveggel ellátott hangszeres mű helyett mért nem fordulnak a magyar dalkultúra kiapadhatatlan forrásához : az előbb említett magyar népdalok modern többszólamú feldolgozásához? Kodály, Bárdos, Kerényi gyermekkarai egy új fejezet alapjait rakják le a zenei közízlés történetében. A régi, németmódi tercelés helyett minden szólam egy önálló, zenei gondolat, melyek csodálatos új harmóniákban találkoznak. Az új forrásból merített anyag feldolgozása is megváltozott már. Az új alapokra fektetett középiskolai énekoktatás már nem fogalmi, elméleti ismereteket akar adni a tanulóknak, nem gyakorlatok gépies betanulásából áll. Hanem a gyermek lelkében zenei benyomásokat igyekszik felkelteni, zenei lelki élményt akar adni, zenei szép megérzését akarja megindítani, ami sokszor egy életre nyitja meg a fiatal lelket a zene számára. Erre a feladatra csak a magyar népdal vállalkozhatni s az ebből kiáradó magyar géniusz fogja a mai gyatra zenei közízlést megváltoztatni. Hogy csak pár forrásmunkát említsek : a már idézett s ma kétségtelenül a legjobb középiskolai ének kézi könyv a Harmat—Karvaly-féle Magyar leányok Nótáskönyve és Magyar fiúk Nótáskönyve mellett a múlt hetekben meginduló, iskolai énekléssel elsőízben komolyan foglalkozó szaklap : az Ének
