Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 1. szám - Megjegyzések
32 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tással szinte játszva érhetjük el azt az eredményt, amit magyarázatokkal, azok számonkérésével, szabályok és definíciók előre tanvdtatásával csak nagy fáradság árán és sok vesződséggel érhetünk el. Az „ideális tankönyv“ is csak akkor ideális, ha olyan tanár tanít belőle, aki a magyarázgatás kanyargós ösvényéről rá mer lépni a szakadatlan példadolgoztatás nyílegyenes mésgyéjére. Kiskunhalas. Jónás Márton. A készülő új református középiskolai tanterv mennyiségtani részéhez. Előbb a Szemlénk folyó évi 7—8. számában vitéz Bessenyei Lajostól közölt tervezethez kívánok néhány észrevételt tenni. Általában helyeselve a tervezet irányelveit, csupán keveslem a mennyiségtan tanítására szándékolt heti 24 óraszámot (az eddigi 29-cel szemben) ; ehelyett, mint legkevesebbet, heti 26 órát ajánlok. Alapelvül állítható ugyanis, hogy egy előkelő tudományág (ú. n. „főtantárgy“) — amelyek közé a mennyiségtan is tartozik —• megkívánja a heti 3 órában való tanítást osztályonként. A nyolcadik osztály hagyományos heti 2 óraszámát elfogadhatónak tartom a következő meggondolásból : kívánatos, hogy a tanulót az érettségi előtti nyugtalan kedélyállapotában lehetőleg ne vessük alá gondolkodásbeli erőpróbáknak, tehát szabjuk szűkre a mennyiségtan ezévi anyagát ; ez a kevés anyag megtanítható kevés idő alatt, emellett még csupán szem előtt tartandó, hogy a tanuló számolásbeli készsége vissza ne fejlődjön. Ezzel szemben megdöbbenéssel tiltakozom oly szándék ellen, amely ezt a csonka óraszámot a hetedik osztályban kezdené. Ennek az osztálynak tananyaga többek között a differenciál-integrálszámítás, amivel eleget mondtam, ha ugyan kell még valamit említenem az előrebocsátott magasabb szempont mellett a heti 3 óraszám védelmére. Helyesnek tartom az első osztály heti 4 óraszámát az eddigi 6-tal szemben. Ellenben a negyedik, vagy ötödik osztály egyike megkívánja a heti 4 órát; kell egy esztendő, amelyben a tanuló megerősödhessék a betűszámolásban. Nem felejtendő el ugyanis, hogy a szóbanlevő osztályok tananyaga megterhelt az euklidesi geometriával, amelynek tanítása kevés alkalmat nyújt a számolásbeli készség megszerzésére és sok időt foglal le a maga számára. Ezekután az érvényben levő tantervtől a következő eltéréseket javaslom : 1. A „számtani és mértani haladvány“ fejezetnek áttevése a IV. osztályból a VI. osztályba. 2. A „kombinatorika és Newton tétele" fejezetek áttevése a VIII. osztályból a IV. osztályba. 3. A gömbháromszögtan nagyobbméretű alkalmazása a szögletes testekre. 4. A komplex szám az V. osztályban tanítandó. 5. A heti óraszám az I—VIII. osztályokban rendre 4, 4, 3, 4, 3, 3, 3, 2 ^(összesen : 26). 6. írásbeli dolgozatok száma : a három alsó osztályban 5, a többiben 6, kivéve a nyolcadikban 4. Ad 1. Kívánatos, hogy a másodfokú egyenlet ismerete után következzenek a haladványok, mert az ezekre vonatkozó aránylag egyszerű feladatok is legalább másodfokú egyenletre vezetnek. Ad 2. A kombinatorikának a középiskolai tananyagba felvett része annyira egyszerű fogalomalkotás, hogy ez akár az I. osztályban elsajátítható, legfeljebb a betűszámtan formalizmusának hiánya okozna nehézséget, ezen azonban túl van a IV. osztályos tanuló. Ez a tárgykör a még játékos, serdülő ifjúság teljes érdeklődésére számíthat. Asszociációba hozható pl. a sokszögek átlóinak száma által a tananyag egyéb részével és az élet különböző területeiről is sokféle példán bemutatható. Érdekességénél fogva serkentőleg hat az algebra tanulásának elején. Newton binominális tételének a IV. osztályban való tárgyalásával meg
