Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - N. Bartha Károly: Magyar népünk és a magyar tanulóifjúság
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 361 hogy ha egy-egy népművészeti apróságot vagy valami érdekesebb folklór-adatot megment gyűjteményünk számára, nemesebb örömet szerez magának is, mintha a számolócédulák, bélyegek stb. élettelen sokaságát halmozza föl. Kezdetben a munka azzal szokott megindulni, hogy a tanítványok szeretnek kedveskedni tanáraiknak olyasféle, maguk gyű) tötte apróságokkal, melyek iránt érdeklődést tapasztalnak. Ezt a készséget közös gyűjtemény összeállításával, nyilvános elismerésekkel, a megszerzett anyagnak önképzőköri munkában és iskolai ünnepélyek alkalmával való felhasználása által, pályatételek kitűzésével stb., főkép pedig a magasabbrendű cél megértetésével nemes buzgalommá lehet fokozni, s így a felébredt igyekezetei pedagógiailag is a helyes mederbe terelni. Ha aztán egy-egy olyan ifjú, kiben ilyen munka iránt érzék és képesség van, belekóstol a nemesebb célkitűzésű gyűjtőmunka okozta jóleső lelkiörömökbe, maga kezd érdeklődési iránya szerint szakmunkákat olvasgatni, tanulmányozásba mélyed, a lelki indíték magától megtisztul, s gyűjtési munkájában a maga lábán indul a kívánt cél felé. Ez a gyűjtőmunka a nemzeti érzés természetes úton elérhető megerősödésének nevelői célja mellett haszonnal járhat abban a tekintetben is, hogy az ifjúság gyűjteményének értékesebb darabjaival az iskolai munka anyagát közvetlenebbé, változatosabbá lehet tenni, beillesztve a magyar nyelv, földrajz, kézimunka, rajz stb. feldolgozási anyagába. A gyűjtemény ilyen felhasználása egyben az iskola részéről nyilvános megbecsülést fejez ki, s az illető gyűjtők számára igen jóhatású elismerésül és buzdításul szolgál. Mindezen szempontokon kívül a tanulóifjúság gyűjtőmunkája igen becses anyagot hordhat össze a tudományos kutatás számára is. Azzal természetesen számolnunk kell, hogy középfokú iskolák növendékeinek feljegyzései a népi kiejtés hű, fonétikus megjelölése tekintetében nem megbízhatók, minthogy ez a kívánalom már meghaladja előképzettségű fokát. Csak olyan vidékről való fonétikus feljegyzéseikben lehet megnyugodni, amelyiknek nyelvjárását a gyűjtést vezető tanár alaposan ismeri, a megjelölések pontosságát ellenőrizheti, s értük a felelősséget átvállalja. Ä gyűjtött anyag tartalmi megbízhatóságát ellenőrizni több módunk van, s ez nem is állítja ifjainkat olyan nehéz feladat elé, mint az előbbi; azonkívül igen előnyös a helyzete a diákjainknak annyiban, hogy falvaikban otthon vannak, a rokonok, jóismerősök előttük kényesebb kérdésekben is leplezet- lenebbül nyilatkoznak meg; nem viselkednek faji természetüknél fogva olyan zárkózottan, mint a vadidegen, felnőtt úri ember előtt, kinek ideje javarészét az veszi gyakran el, hogy maga iránt őszinte bizalmat keltsen. Kitűnően beválnak növendékeink egy-egy tudományos kérdésben, mint felderítők, nyomravezetők. Több ízben tettünk kísérletet, hogy szünidőre szétszéledő tanítványaink figyelmét fölhívtuk a magam vagy mások tudományos munkájához szükséges adatok tisztázása kedvéért annak utánajárására, hogy egy-egy ritkább népszokás életben van-e még, vagy bizonyos régibb néprajzi 2
