Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - N. Bartha Károly: Magyar népünk és a magyar tanulóifjúság
362 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tárgy használatban található még vidékükön. Sokan jöttek vissza ilyenkor negatív eredménnyel, de rendszerint akadt nehány, aki nem üres kézzel tért meg. Ilyen nyomokon aztán személyesen elindulva, sikerült már felderíteni igen becsesnek elismert anyagot. Összegyüjtenivaló pedig van még bőven a magyar népnyelv, néprajz és népművészet terén csaknem minden faluban, sőt városban is. Hova-tovább, mindig többet veszítünk, a technika vívmányainak rohamos terjedésével arányosan mind több és több érték merül az örök feledés feneketlen mélységeibe. Ami még menthető, azt megmenteni lélekemelő nemzeti kötelesség, s ebben a mentő munkában a magyar tanulóifjúságnak résztvenni hasznos és magasztos feladat. Számos külföldi példára lehetne hivatkozni a tanulóifjúság néphagyomány-gyüjtő munkálkodásának eredményeire nézve. — Amióta a Folklore Fellows magyar osztályának lelkesítő mozgalma megindult, a magyar középfokú iskolák tanulói is tanúbizonyságot tettek, hogy milyen értékes szolgálatokkal segédkezhetnek a íentírt nemes célok érdekében. Ezen a téren példaszerű az a gyűjtemény, amelyet Szendrey Zsigmond, a nagyszerbutcai áll. főgimnázium tanulóival hordott össze.1 Példaszerű annyiban is, hogy egy hivatott, lelkes szakember céltudatos megszervezése, szerencsés irányítása, kitartó lelkesítése és a tanulóifjúságban felébresztett nemes buzgalom milyen pompás gyümölcsöt teremhet. Kis fia, a II. osztályos Ákos volt akkor az egyik legbuzgóbb és legjobb eredménnyel dolgozó gyűjtő a gyermeki mondák, dalok, játékok terén, s ma már ennek a tudománynak egyik elismert jeles művelője. Újabban pedig, mint örvendetes esemény említendő meg a Turul Bajtársi Szövetségnek az a tervszerű törekvése, mellyel az egyetemi és főiskolai ifjak érdeklődését országos pályázatok, falu-szemináriumok stb. rendezése által a magyar nép felé igyekszik fordítani. A debreceni Kollégium tanítóképzőjében évek óta szívvel-lélekkel igyekszünk szolgálni a szóban forgó ügyet. Meg vagyunk győződve annak kétségtelen igazságáról, hogy a magyar tanítóságnak élethivatása érdekében is elsőrendű feladata a magyar népet, a magyar nép gyermekeit minden vonatkozásban minél behatóbban megismerni. Másfelől pedig az is régen hangoztatott igazság, hogy a művelt társadalmi osztályok közül a tanítóság él a legközvetlenebb egybekapcsolódásban a néppel, s így elsősorban ők szolgáltathatják a népünkkel foglalkozó tudományok számára a legegyszerűbb módon a szükséges, megbízható adatokat. Ebből a meggondolásból fakadó buzdításaink, lelkesítésünk nem volt hiábavaló, s eredményességét kétségtelenül fokozta az is, hogy Ecsedi István, amikor a Kollégiumunk tanszékétől megvált, a gyűjtő munkában jeleskedő tanítványaink jutalmazására alapítványt tett. Annak igazolására, hogy e cikkben elmondottak nem csupán jámbor szándékú elméleti elgondolások, jóakaratú naív ábrándozások, hanem évek sora alatt szerzett gyakorlati tapasztalatok, bevált eljárások őszinte szavai, a 1 Megjelent a Magyar Népköltési Gyűjtemény. (Üj folyam) XIV. kötetéül Nagyszalontai gyűjtés címmel.
