Protestáns Tanügyi Szemle, 1933

1933 / 12. szám - Arató Amália: A játék a modern nyelvtanításban

350

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

nyelvi tanításban is, részben új gondolatokat ébreszthetnek bennünk tanítási munkánk javára.

Nagyon jól bevált eljárás, melyet a tanuló játékszerben fog fel, a színes ceruzák alkalmazása. Kis füzetükben vagy akár a könyvükben húzassuk alá pl. a hímneméi főneveket pirossal, a nőneműeket rózsaszínnel, a hímneméi mellékneveket barnával, a nőneműeket sárgával. Alkalmazhatjuk ezt a módot az igeragozásban a különböző módok, idők, személyek begyakorlásánál is.

Másik játék a vadászat pl. fiúiskolában. (Jeu de chasse.) Az olvasmány letárgyalása után a tanár vadászatot hirdet pl. a határozott, határozatlan részes névelőkre. Amelyik tanuló a legtöbb helyes szót írja ki, az a nyertes.

Külföldön több középiskolában láttam a következő játékot a névelő, az igeragozás, névragozás és más nyelvtani alakok, szabályok begyakorlására alkalmazva. A tanár sok karton papiros szeletkét rak kis zacskóba. Mindegyikre felírja azt a feladatot vagy kérdést, melyet a tanulónak el kell végeznie. Pl. „Je ferme le livre“ tagadó vagy kérdő alakban, vagy a jövő időben. Az osztályt két részre osztjuk, mindegyik csoport taoulója sorba húz egy cédulát és amelyik csapatnak a legtöbb helyesen megfejtett lapja van, azé a dicsőség.

Rendezhetünk igerag vásárt is. Mindegyik tanuló megkapja a maga mondatát, melyben az ige személyragjai hiányzanak. Egy ügyesebb tanuló vagy maga a tanár árusítja a kis négyszögü lapokra írt ragokat, ent, ait, es, e, ont, és így tovább. Nagy kíváncsisággal várja mindegyik tanuló, kinek a vására hibátlan.

Mme Viblé ajánlja a mi „Fekete Péter“ kártyajátékunk mintájára csinált nyelvtani játékot. Különböző nyelvtani szabályokat feldolgozó mondatokat vagy szókapcsolatokat írunk fel üres kártyalapokra. A tanulók húznak egymástól kártyákat s kidobhatják azt a két lapot, melyen hasonló esetben vagy módban vannak a mondatok.

Tombolaszerű játékban lehet feldolgozni a szócsaládok gyakorlását, a szókincs gyarapítását, kiegészítendő kis mondatokat.

A libajáték (jeu de l’oie) is nagy érdeklődésre számíthat. Felrajzolunk a táblára részekre osztott spirális rajzot. Minden rekeszbe egy nyelvtani feladatot írunk. A tanulókat ötös csoportokba osztjuk, s minden csoportnak kis különböző színű zászlót adunk. A tanulók felváltva kockát dobnak, s a megfelelő számú feladatpt meg kell fejteniük. Aki jól megfelelt, zászlóját előbbre viheti. Érdekesebbé tehetjük a munkát a társasjátékokból ismeretes meglepetésekkel. Mint pl. mondjuk a 4-es számnál aki jól megfejtette, a hetesre mehet előre. A hetesnél aki hibát tett, visszamegy a kettősre, és így tovább.

Felsorolhatnánk még számos ilyen nyelvtani játékot, dominó, malom, patience-ok formájában, melyek mind nagyban hozzájárulnak a nyelvi készség, biztosság, nyelvtani pontosság tökéletesítéséhez, s a jó hangulat megőrzéséhez.

Felmerülhet az a kérdés, hogyan helyezzük el a játékot a tanítás-